Aggasztó méreteket ölt az illegális vízkivétel Magyarországon
A Magyar Tudományos Akadémia tudományünnepi előadás-sorozatában a hazai vízkészletekről, felhasználásukról és kockázataikról tartottak előadásokat és panelbeszélgetéseket kutatók. Az esemény középpontjában a légköri, a felszíni és a felszín alatti vizek álltak, és a szakemberek egyetértettek abban, hogy mindhárom területen súlyos problémák vannak, amelyek hatásai egymást erősítve gyűrűznek tovább.
Kevesebb csapadék, szárazabb légkör
Horváth Ákos, a Siófoki Meteorológiai Obszervatórium meteorológusa azt fejtette ki, hogy a felmelegedő levegő több nedvességet képes felvenni, mint amennyit a felszín párologtatni tud, így nem indul meg a felhőképződés. Ha nyáron nincs víz, megnő a besugárzás, még melegebb lesz, és még szárazabbá válik a talaj. A folyamat ősszel fordítva is elsülhet, erős felhőképződéssel és hevesebb záporokkal. A meteorológus szerint az utóbbi években blokkoló anticiklonok zárták el a nedvesség beáramlását, és a hurrikánok sem pumpálták fel a nedvességet a megszokott módon, így kiszáradt légtömegek érkeztek az ország fölé.
Öt százalék hazai utánpótlás
A hazai utánpótlás eleve kevésnek tekinthető: az itt lehullott csapadéknak csak mintegy 12 százaléka lesz felszíni vagy felszín alatti vízkészlet, a vizeink 93 százaléka pedig a határon kívülről érkezik – ismertette Baranya Sándor, a BME Vízépítési és Vízgazdálkodási Tanszékének vezetője. A mérnök a Duna, a Tisza és a Balaton példáján mutatta be a vízkészlet-gazdálkodás problémáit, amelyek egyrészt a klímaváltozásra, másrészt az emberi behatásokra vezethetők vissza.
A Tisza hazai szakasza a 19. század óta a kanyarok átvágása miatt mintegy 40 százalékkal rövidebb lett, hosszesése 50 százalékkal megnőtt, a főmeder legmélyebb pontjai pedig 130 év alatt átlagosan 1,2 méterrel csökkentek. A kisvízi szintek 1-1,5 méterrel estek, és nagy területeken a talajvízszintek is akár 1-2 métert süllyedtek. A Dunánál Vámosszabadinál 10 méteres medermélyülést mértek, ami megnehezíti a hajózást, a vízkivételt, és a mellékágak feltöltődéséhez vezet.
Évente mintegy 600 millió köbméter regisztrálatlan vízkivétel
A felszín alatti vizek csökkenése globálisan mintegy 68 százalékban felelős a szárazföldi készletfogyásért – mondta Mádlné Szőnyi Judit, az ELTE Általános és Alkalmazott Földtani Tanszékének tanára. A Duna-Tisza-közén a beszivárgás 1950 és 2024 között 130 milliméterről 14 milliméterre esett vissza. A folyamatot az egyre több burkolt terület is gátolja, sok belvízelvezető csatorna pedig a felszín alatti vizeket csapolja meg. Emellett hatalmas mennyiség tűnik el nem engedélyezett vízkivételekkel, például fúrt kutakkal.
Szanyi János, a Szegedi Tudományegyetem geológiai tanszékének docense elmondta, hogy a Nyírségben egy ötéves munka során az igazolt vízkivétel 52 millió köbméter volt, a műholdas becslések alapján az illegális vízkivétel viszont elérte az 58 millió köbmétert. Országos szinten évente 1400-1500 millió köbmétert vehetnek ki, de ebből körülbelül 600 millió köbméter nincs regisztrálva. Szanyi szerint a vízkészlet-gazdálkodás azért sem fenntartható, mert túl statikus: a megadott köbméter-mennyiségeknél nem veszik figyelembe, hogy mennyi volt a betáplálás.
Alkalmazkodás és vízmegtartás
Horváth Balázs vízügyi helyettes államtitkár a panelbeszélgetésben arról beszélt, hogy gyorsan és hosszú távon is tenni kell a vízkészletek utánpótlásáért, és utalt a nem sokkal korábban bejelentett vízmegtartási akciótervre. Kiemelte azt is, hogy a vízigények oldalán is változtatni kell, meg kell vizsgálni, mennyire takarékosak a vízhasználatok. Kiss-Elek Balázs, az Agrár- és Élelmiszergazdaságért Felelős Minisztérium osztályvezetője szerint sok helyen szükség van a művelési ág váltására, amit nem döntéshozói szándék, hanem a klímaváltozás kényszerít ki.
A szakemberek egyetértettek abban, hogy a vízválság nem egyszerűen vízhiány, hanem az aszályos és a csapadékos időszakok egyre nagyobb kilengései, amelyekre a vízgazdálkodásnak, az infrastruktúrának és a mezőgazdaságnak egyaránt válaszolnia kell.
