Nincsenek elvárások: a kiégés és az egzisztenciális szorongás filmes ábrázolása
A Sodródás, magány, melankóliával átitatott nappalok és a kiégés állandó fenyegető érzése sokak számára ismerős lelki állapot, amelyet a popkultúra is gyakran feldolgoz. Ehhez hasonlóan közelít az egzisztenciális szorongáshoz Eivind Landsvik norvég rendező Nincsenek elvárások (Low Expectations) című első filmjében.
A rendező az élet monotonitását egy művész szemszögéből mutatja be, akit a Girl in Red művésznéven ismertté vált Marie Ulven alakít. Ulven a szerepe szerint Maját alakítja, aki egy mentális összeomlás után abbahagyja sikeres zenei karrierjét, visszaköltözik anyjához, és helyettesítői állást vállal egy szerény középiskolában. A film azt a kérdést boncolgatja, hogy mihez kezd egy olyan ember, akinek az élete egyhangúnak és sivárnak tűnik a kiégés után, és hogyan találhat vissza a régi motivációjához.
Maja magasról zuhan ebbe az állapotba, hiszen zenei karrierje felfelé ívelt, turnézott, külföldön élt, az alkotás jelentette a legnagyobb boldogságot számára. Ám a mentális összeomlása után a puszta létezés is fájdalmat jelent számára.
Eivind Landsvik rendezése főleg attól különleges, hogy fokozatosan derül csak ki, pontosan mi történt Majával. Nincsenek nagy párbeszédek és monumentális összecsattanások, amelyekből egyértelmű lenne, miért reccsent meg az egykori zenész. A film szemcsés képi világa is passzol a főszereplő melankóliájához: Andreas Bjørseth operatőr hosszasan elidőzik a fák lombjain, az üres tantermeken, a zongorabillentyűkön. Ez a ráérős stílus az első pillanattól fogva berántja a nézőt Maja lelki világába, ahol kegyetlenül lassan kúszik előre minden másodperc.
Marie Ulven alakításától működik igazán a Nincsenek elvárások – ez az első filmes szereplése, és hitelesen hozta a sodródó, huszonkilenc éves, elveszett nő karakterét. Eivind Landsvik egy interjúban elmondta, hogy amikor Ulven eljött a castingra és felolvasta a részét, lezárta a folyamatot, mert tudta, hogy megtalálta, akit keresett. Hozzátette: nem sok reményt fűzött ahhoz, hogy bevállalja a szerepet, de valamiért érdekelte a dolog, és nagyon jó volt vele dolgozni. Amikor próbafelvételeket készített vele, azonnal magával ragadta a színésznő arca, a karakter életre kelt.
Ulven sebezhetően és őszintén mutatja be, hogy úgy érzi, nem tud felállni az életében bekövetkezett krízisből. A közöny pajzsát veszi fel a külvilág ellen, és az anyját sem engedi közel magához.
Maja anyját Tone Mostraum norvég színésznő alakítja, akinek minden gondterhelt sóhaja és szemöldökráncolása igaznak hat. Végig rá van írva az arcára, hogy egyfolytában azon jár az esze, hogyan billentse ki Maját.
A filmben néha fojtogató a melankólia, ezen sokat segít a sokszor Joachim Trier rendezéseit jellemző, itt-ott felbukkanó humor. Ilyen jelenet például, amikor Maja beleköp az egyik diák uzsonnájába, vagy amikor a tanárkollégájával – akit a Trier filmekből ismert Anders Danielsen Lie alakít – találgatják, hogyan flörtölhetnek a tinédzserek.
Maja odáig jut a bezárkózásban, hogy ismeretségi köre az anyjára szűkül, nem is akar új baráti kapcsolatokat kialakítani, a régieket pedig elfojtotta. Keserédes pillanat a filmben, amikor Maja egy boltban megpillantja egyik haverját, akivel annyira nem akar interakcióba lépni, hogy inkább magára aggat néhány drága ruhát álcaként.
Eivind Landsvik első filmje érzékletesen mutatja be a generációs kiégést, de nem kínál megoldást a kiégés problémáira. Pozitív végkicsengéssel zárul, és arra emlékeztet, hogy az élet monotonitása néha pont lehetőséget kínálhat az álmok megvalósítására is.
A Nincsenek elvárások magyarországi premierje a BIFF-en volt, a filmet 2027. január 17-től vetítik itthon.
