Az euró olcsó hitelt hozhat, de a túlzott eladósodás veszélyt rejt
Az euró bevezetéséről szóló viták rendszerint a maastrichti kritériumokra összpontosítanak: alacsony infláció, rendezett költségvetés, fenntartható államadósság és stabil árfolyam szükséges a belépéshez. Ezek teljesítése azonban csak azt mutatja meg, hogy egy ország készen áll-e a csatlakozásra, azt kevésbé, hogy gazdaságilag sikeres lesz-e az euróövezetben.
Egy felzárkózó gazdaság számára kulcskérdés lehet, mi történik, ha az euróövezeti kamatszint tartósan túl alacsonynak bizonyul. Az euró egyik előnye épp az alacsonyabb kamatok és kockázati felárak: a vállalatok és háztartások olcsóbban jutnak hitelhez, ami segítheti a beruházásokat és a felzárkózást. A probléma akkor kezdődik, ha az olcsóbb hitelből túl sok hitel lesz.
Olcsó hitelből boom, majd bukta
A kamatok csökkenésével a háztartások nagyobb lakáshitelt tudnak felvenni. Megnő a lakások iránti kereslet, emelkedni kezdenek a lakásárak. A drágább ingatlan nagyobb fedezetet jelent, ami újabb hitel felvételét teszi lehetővé, a növekvő lakásvagyon pedig a fogyasztást is ösztönözheti.
Ha a hazai infláció magasabb az euróövezeti inflációnál, a közös nominális kamat mellett a magyar reálkamat nagyon alacsony, akár negatívvá is válhat. A vállalatok finanszírozási feltételei is javulnak, nő a beruházás és erősödik a belföldi kereslet. Feszesebbé válik a munkaerőpiac, gyorsul a bérek és az árak növekedése. A magasabb infláció tovább csökkenti a reálkamatot, ami tovább fűtheti a hitelfelvételt és a keresletet.
Közben a háztartások egyre jobban eladósodnak, a bankok egyre nagyobb mértékben kötődnek az ingatlanpiachoz, a beruházások egyre nagyobb része áramolhat ingatlanokba vagy más, viszonylag alacsony termelékenységű tevékenységbe. A bér- és árinfláció meghaladhatja a termelékenység növekedését.
Amikor a pénzügyi ciklus megfordul, ugyanezek a folyamatok visszafelé kezdenek működni. A lakásárak stagnálni, majd csökkenni kezdenek, romlik a fedezetek értéke, a bankok visszafogják a hitelezést, az eladósodott háztartások pedig a fogyasztást. Az építkezések és a beruházások visszaesnek, mindez tovább gyengíti a gazdaságot.
Európa már látott ilyet. Portugália, Spanyolország, Görögország és Szlovénia a kétezres években különböző mértékben megtapasztalta az alacsony reálkamatokkal, gyors hitelbővüléssel és túlfűtött belföldi kereslettel járó problémákat.
A tanulság nem az, hogy minden hitelbővülés rossz. Egy felzárkózó országban természetes, hogy a pénzügyi rendszer fejlődik, a háztartások és vállalatok fokozatosan több hitelhez jutnak. Azt viszont meg kell akadályozni, hogy a normális pénzügyi felzárkózás túlzott eladósodássá és önmagát erősítő ingatlanpiaci boommá alakuljon.
