A D-209-es dosszié nyomában
Jónás Endre 2002 nyarán rövid ideig megbízott főigazgatóként vezette a Nemzetbiztonsági Hivatalt, és kíváncsiságból kinyittatta a főigazgatói szobától egy ajtónyira álló két páncélszekrényt. A szekrények évenkénti bontásban rendezett iratokat tartalmaztak, zömében zárt borítékokat. A harmadik iratgyűjtőben tűnt fel egy világoszöld boríték a galambszürke tasakok között, rajta a D-209-es jelzés és egy személyügyi anyagra utaló megjegyzés. Jónás jelentette a felfedezést, a borítékot másnap bontották fel és jegyzőkönyvezték. Nem derült ki, hogyan került Medgyessy Péter személyügyi dossziéja a főigazgatói páncélszekrénybe; ott 1994-es anyagokat tároltak, ám egy 1995-től hatályos törvény szerint ilyen dokumentum törvényesen nem lehetett volna ott.
Hiányos iratok, megsemmisített dossziék
A Medgyessy titkosszolgálati múltját vizsgáló parlamenti bizottság előtt 2002 júliusában Simon Sándor, az NBH második főigazgatója arról beszélt, hogy az iratok ruháskosarakban, ömlesztve érkeztek a hivatalhoz, nem a teljes nyilvántartási rendszerrel, és előtte gyakorlatilag bárki hozzáférhetett a Belügyminisztériumban. Szavai szerint a rendszerváltás előtt operatív érdekekre hivatkozva jegyzőkönyv nélkül mindent semmisíteni lehetett, volt olyan operatív terület, ahol hat páncélszekrényt adtak át üresen. Az átvett maradékanyagot szerinte meg lehetett hamisítani, ki lehetett emelni, módosítani lehetett. Jónás Endre a bizottság előtt úgy fogalmazott: a rendszerváltás idején senki nem tudja autentikus forrásként megmondani, mi, mennyi és hol semmisült meg.
Az átvilágítás korlátai
Gálszécsy András, a polgári titkosszolgálatokat 1990-től két évig miniszterként felügyelő politikus a bizottságnak arról beszélt, hogy a politikai elit gyakorlatilag semmilyen tájékoztatást nem kapott a III-as Főcsoportfőnökség működéséről, az iratmegsemmisítésről is csak a megmaradt kollégáktól értesültek. Az ügynöklisták létezése mítosszá vált, holott a szolgálatok kapcsolatrendszere az ügynököknél jóval szélesebb volt. Az 1994-ben elfogadott ügynöktörvény csak a III/III. hivatalos állományára és ügynökeire vonatkozott, a hírszerzés és az elhárítás dolgozói kimaradtak, így a törvény alapján Medgyessy Pétert is rendben találták. Az átvilágításra 2000-es és 2004-es határidőt szabtak, a később megválasztott politikusok múltjának vizsgálatára jogi lehetőség nincs.
Ígéretek és elutasított javaslatok
2009 augusztusában Deutsch Tamás, a Fidesz európai parlamenti képviselője a Magyar Nemzetnek teljes aktanyilványságot ígért, mondván, tiszta vizet kell önteni a pohárba. A párt azonban csak ellenzékből kezdeményezte a pártállami iratok nyilvánosságra hozatalát; első kormányzása idején a vizsgálóbizottság működését adatvédelmi okból törvénysértőnek ítélték, a Fidesz kivonult, a testület határozatképtelenné vált. A 2003-as irategyesítési törvényt és az SZDSZ nyilvánosságra hozatalról szóló javaslatát sem támogatták. 2010 után az LMP rendszeres javaslatait a Fidesz–KDNP minden esetben leszavazta, érdemi vitát sem kezdeményezve.
A Nemzeti Emlékezet Bizottsága
A Fidesz érvei között szerepelt, hogy 2013-ban létrejött a Nemzeti Emlékezet Bizottsága, amely szerintük megfelelően kezeli az ügynökaktákat. A kritikusok szerint a testület öttagú vezetését a kormánypárti többségű Országgyűlés és a kormánynak alárendelt igazságügyi miniszter választja, így összetétele nem a történészszakma pluralizmusát, hanem a kormánypárti emlékezetpolitikát tükrözi. Szakmai bírálatok szerint a puszta névsorok közzététele nem helyettesíti az egyéni felelősség és a történelmi kontextus árnyalt elemzését.
Új politikai szereplő és a téma
Egy héttel Magyar Péter színre lépése előtt Gulyás Gergely kormányinfón kategorikusan nemmel válaszolt arra a kérdésre, hogy nem segítené-e a múlttal való szembenézést az ügynökakták nyilvánosságra hozatala. Magyar Péter később összekötötte a 2026-os kormányváltást az 1989 után elmaradt adóssággal, két politikai kockázatot vállalva: egyesek a nagy leleplezésben csalódhatnak, más családokat viszont a múlt felkavarása érinthet fájdalmasan. Az írás egy Fedősztori – Kémek és titkos játszmák Magyarországon című könyv egyik fejezete alapján készült.
