„Művész úr!” – gumibotozás és megfigyelés a Kádár-korszakban
Galántai György képzőművész a magyar avantgárd egyik meghatározó alakja volt, akit a Kádár-korszak kultúrpolitikája hol megtűrt, hol tiltott. A 85 éves művész interjújában felidézte a boglári temetőkápolnában kialakított műterem körüli zaklatásokat, a rendőri akciókat, a lekapcsolt külföldi postai küldeményeket és az 1990-es plakáttervezést a Fidesznek. A beszélgetésbe felesége és alkotótársa, Klaniczay Júlia is bekapcsolódott.
Táblák az 1956-os felvonuláson
Galántai nagyapja parasztgyerekként született, de kereskedő lett, és a falusi házban kocsma és bolt is működött. A szovjet hadsereg megérkezése után a nagyapját elvitték, a házat államosították, a boltot kirabolták. A család Nagydorogra költözött, apja tovább vitte a kereskedést, de a régi „kapitalistákat” később üldözni kezdték.
1956-ban a rádióból értesültek a forradalomról, Nagydorogon pedig megszervezték a felvonulást. Mivel nem volt tábla, Galántai két táblát készített: az egyikre azt írta, „Éljen a semleges Magyarország”, a másikra pedig azt, hogy „Oroszok hada, takarodjatok haza”. A felvonulók a tanácsházánál gyülekeztek, és amikor a házukhoz értek, kivitte nekik a táblákat. Később feljelentették, a rendőrségen bevallotta, hogy ő készítette őket, és egy pofonnal megúszta az ügyet.
Kápolna Tárlat Alkotócsoport
Egy vitorlástáborban fedezett fel egy elhagyatott temetőkápolnát Bogláron, amelyet műteremnek bérelt ki tizenöt évre a plébánostól, fizetés helyett karbantartás fejében. Csatlakoztak más művészek is, köztük Csáji Attila és Magyar József, akik elnevezték a kört Kápolna Tárlat Alkotócsoportnak.
A második évben a Somogyi Néplap „Törvénytelen úton néhány avantgárd” címmel közölt cikket róluk, ami lényegében nyilvános vádirat volt illegális kiállításaik miatt. A rendőrség hajnalban többször felzargatta és igazoltatta az ott alvókat, hogy bizonyítékot találjon arra, fiúk és lányok együtt alszanak.
Gumibotozás az ajtón
Egy alkalommal Szentjóby Tamás, a barátnője és Galántai aludtak a padláson, amikor Tamás szólt, hogy rendőrök vannak az ajtó előtt. Galántai hallotta, ahogy kiabálnak, hogy „művész úr!”, majd amikor nem jött válasz, gumibottal püfölni kezdték az ajtót. Az akusztika miatt olyan volt, mintha őt verték volna, elkezdett reszketni, és évekkel később is úgy tudott csak rajzolni, ha az egyik kezével fogta a másikat.
A karhatalom kilakoltatta a csoportot a kápolnából, az egyházat pedig arra kötelezték, hogy perelje be Galántait a szerződés megszegése miatt; a bizonyítékokat a rendőrség szolgáltatta. A plébános azt mondta neki, hogy rá vannak kényszerítve, pedig szeretik őket.
Antikiállítás a ferencvárosi pincében
Miután a Műcsarnok zsűrije megállapította, hogy a művei nem szobrok, nem festmények és nem is grafikák, Galántai úgy döntött, nem érdeklik a műfajok, és mindent máshogy csinál. Így született meg a ferencvárosi pincében az antikiállítás.
Artpool és a lekapcsolt küldemények
Klaniczay Júlia szerint Boglár után egyértelmű volt, hogy itthon lehetetlen galériát csinálni, ezért a postán keresztül próbáltak nemzetközi kapcsolatokat építeni. Galántai egy leporellót készített Antecedents címmel, benne a „Please send me information about your activity” felirattal, és háromszáz-négyszáz művész címére küldték el. A válaszokból, katalógusokból, képeslapokból és poszterekből 1979-ben megcsinálták az Artpoolt.
Az első perctől megfigyelték őket, az Artpoolról kétkötetnyi anyag került elő Festő-dosszié néven. A legfontosabb ügynök Habermann M. Gusztáv volt, aki Pécsi Zoltán fedőnéven jelentett, és Algol László művésznéven működött a magyar avantgárdban. Egy III/III-as jelentés szerint több mint 500 küldeményt kapcsoltak le, egy BM-dolgozó pedig arról mesélt, hogy az elfogott anyagokat elégették a kazánban.
Plakát a Fidesznek
Galántai korán járt Orbán Viktor szobájában, és találkozott is vele. Amikor a Fidesz megkapta a Lendvai utcai székházat, grafikusként felkérték, hogy tervezzen nekik plakátot. A teljesen üres házban egy szék és egy asztal volt, és mondták, hogy ott csinálja meg; egész éjszaka ott ült, mire hajnalban hoztak papírt és ceruzát. Amikor hazaért, azt mondta feleségének, hogy ez a Viktor olyan, mint a Kun Béla.
Rehabilitációs Bizottság
Az 1990-es kormányváltás után létrejött Rehabilitációs Bizottságnál az Artpool nyilvános működéséhez kerestek megoldást, és anyagi támogatásért nyújtottak be kérelmet. Andrásfalvy Bertalan kulturális miniszter válaszában megállapította, hogy Galántait évekig zaklatták, majd politikai okok miatt háttérbe szorították, a testület elítélte a hatóságok eljárását, és a Kormány nevében is megkövette őt.
