Felerősíti-e a társadalmi egyenlőtlenségeket a mesterséges intelligencia?
Az idei AI Summit adott helyet a Trendency vitAIndítónak, ahol öt kérdésről vitáztak a résztvevők. Minden kérdésnek volt pró- és kontra szakértője, akik nyolc-nyolc percben fejtették ki álláspontjukat, reflektáltak a másikra, majd a közönség kérdezhetett és szavazhatott.
A „Felerősíti-e az AI a társadalmi egyenlőtlenségeket?” című kérdésben az egyik fél amellett érvelt, hogy az MI felerősíti a társadalmi egyenlőtlenségeket, míg a vitapartner ennek cáfolatát képviselte.
Mit nevezünk társadalmi egyenlőtlenségnek?
A társadalmi egyenlőtlenség azt jelenti, amikor egy társadalomban a különböző egyének vagy csoportok egyenlőtlenül férnek hozzá a javakhoz, erőforrásokhoz és lehetőségekhez. Ez a különbség határozza meg az emberek társadalmi helyzetét, életkörülményeit és jövőbeli esélyeit.
Vincent Mosco digitális fenséges fogalma szerint a digitális technológiák mindig egy jobb világ reményét keltik: összekötik az embereket, hozzáférhetővé teszik az információt, demokratizálnak és csökkentik a társadalmi különbségeket. Ezt ígérte a távíró, a rádió, a televízió és az internet is, de egyik esetben sem valósult meg az ígért utópia.
Nem a technológia, hanem mi alakítjuk az egyenlőtlenségeket
A technológia és a társadalom viszonyában nem a technológia „okoz” társadalmi hatásokat. Az emberek hozzák létre a társadalmi egyenlőtlenségeket közösen a technológiával, egy formálható szocio-technikai realitás részeként, amely vissza is hat ránk. Ezért nem vagyunk csupán a technológiai végzet elszenvedői, hanem a valóság alakítói.
Az MI és a társadalom együtt alakítja az egyenlőtlenségeket, az MI részévé válik azok újratermelődésének. Ez egyszerre lehetőség és veszély: mi döntjük el, milyen társadalmi viszonyokat erősít fel az MI. Jelenleg azonban nem az egyenlőség irányába haladunk.
Négy lehetséges viszony
Az MI és az egyenlőtlenség viszonya elvileg négyféle lehet: a meglévő egyenlőtlenségeket reprodukáljuk vele, új egyenlőtlenségeket hozunk létre, felerősítjük a már meglévőket, vagy mérsékeljük azokat.
A torzítás fogalma széles körben elterjedt: a korábbi társadalmi egyenlőtlenségek benne vannak azokban az adatbázisokban, amelyekkel az MI-modelleket tanítják, így az MI újratermelheti ezeket – például hitelbírálat, munkaerő-felvétel, bírói ítéletek, oktatási értékelések vagy rendészeti rendszerek használata során.
Új egyenlőtlenségek is létrejönnek: a világon hét-nyolcezer beszélt nyelv létezik, de valójában csak egy-két tucat nagyobb nyelvhez van elegendő méretű adat és megfelelő fejlesztői-üzleti ökoszisztéma. A kisebb nyelvek másodrendűek, ami korlátozza az MI natív használatát, csökkenti az elérhető hasznot, és hátrányba hozza az ezeket használó közösségeket a gazdagabb országokkal szemben. Így már nemcsak digitális szakadék, hanem MI-szakadék is létezik.
Kié lesz a hatékonyságnövekedés többlete?
Ha az MI valóban óriási termelékenységnövekedést hoz, kulcskérdés, hogy ki kapja meg a többletet. Négy elvi lehetőség kínálkozik: a fogyasztó alacsonyabb árak révén, ami bővítheti a piacot és csökkentheti az egyenlőtlenségeket; a munkavállaló magasabb bérrel vagy kevesebb munkával, ami szintén csökkentheti azokat; a vállalat tulajdonosai magasabb profittal, ami növeli az egyenlőtlenségeket; vagy az MI-szolgáltató, aki a hatékonyságnövelő MI-t nyújtja, és kevés szereplő kezében összpontosul a többlet, ami szintén növelheti az egyenlőtlenségeket.
Az elmúlt évtizedek domináns részvényesi kapitalizmusának ismeretében a legvalószínűbb kimenet a tulajdonosok és részben az MI-szolgáltatók gazdagodása. A viták nem arról szólnak, mennyivel emeljék a munkavállalók bérét vagy hogyan rövidítsék a munkahetet, hanem hogy hány feleslegessé vált embert lehet kirúgni.
Ki dönt a jövőről?
Az MI mint általános célú technológia feletti döntés néhány nagy technológiai cég és néhány kormányzat kezében koncentrálódik, ami szintén egyenlőtlenségi helyzet. Nemcsak a jövedelmi viszonyok és az erőforrásokhoz való hozzáférés egyenlőtlen, hanem a jövő feletti döntési lehetőség is. Ha az ígért módon nagyságrendekkel nagyobb lesz az elosztható többlet, arról a társadalomnak kellene döntenie, nem néhány cégvezetőnek vagy politikai döntéshozónak.
A szocio-technikai rendszereknek nagy a tehetetlenségük: amit ma infrastruktúraként, üzleti modellként, szabályozásként vagy intézményi gyakorlatként létrehozunk, azt néhány év múlva nagyon nehéz megváltoztatni. Ezért fontos most beszélni az egyenlőtlenségek és az MI kapcsolatáról, amikor eldől, hogyan épül be az MI a társadalomba.
Ahogy Ted Chiang sci-fi író és szoftvermérnök fogalmazott 2024-ben: „ha léteznek gazdasági igazságot támogató irányelveink, a technológia elősegítheti érvényesülésüket. De ha irányelveink a részvényesek nyereségét szolgálják, a technológia azok megvalósulását hozza közelebb.” Tehát nem az MI erősíti fel vagy gyengíti az egyenlőtlenségeket, hanem mi magunk tesszük azt.
