Egy kicsit szexi is akart lenni, de a szuperhősdressz inkább a légellenállásról szól
Míg például a kerékpárversenyzésben az aerodinamikai előnyök kihasználását a végletekig fokozzák, ez eddig az atlétikában nem kapott különös hangsúlyt. Egy múlt pénteki londoni versenyen a brit Keely Hodgkinson szuperhősdresszhez hasonló kezeslábasával viszont újra ráirányította a figyelmet arra, hogy a futásban is érdemes lehet csökkenteni a légellenállást.
„Egy kicsit szexinek is akartam érezni magam” – mondta Hodgkinson, miután a londoni Athlos versenyen megnyerte a 800 méteres síkfutást. A fekete, csuklyával és kivágásokkal ellátott kezeslábasa mellett ez volt talán a legkisebb érv.
Cathy Freeman óta először került elő újra az egyberuha
A 2000-es sydney-i olimpián az ausztrál 400 méteres sprinter, Cathy Freeman olyan kezeslábast viselt, amelyet addig jószerivel csak gyorskorcsolyázók hordtak. A futó arcán és kézfején kívül mindent szövet borított a légellenállás csökkentése érdekében. Azt nem tudni, hogy hány tized- vagy századmásodpercet jelentett ez neki, mindenesetre megnyerte az olimpiát.
Az, hogy a ruházattal is lehet némi időnyereséget elérni, tavaly újra előkerült, a négy percen belüli egy mérföldet megcélzó Faith Kipyegon is már hajpántot és egybedresszt húzott. „Úgy vélem, ez a divat, a sebesség és a tudomány ötvözete, amely talán az atlétika jövőjét is jelentheti” – mondta Hodgkinson, a Nike ruhát tervező csapatára utalva.
Az Athlos sorozat már két éve igyekszik a női atlétákat a figyelem középpontjába állítani, csak nekik rendeznek versenyszámokat, és magas pénzdíjakat is tűznek ki, a győztesek pedig egy Tiffany által készített koronát is kapnak. A pénteki verseny előtt az indulók vörös szőnyeges bevonuláson vettek részt, és az egész eseménynek inkább olyan hangulata volt, mint egy rave partynak, mintsem egy atlétikai versenynek.
Technológia és kényelem
Dan Farron, a Nike innovatív ruházati tervezésért felelős alelnöke azt ígérte Hodgkinsonnak, hogy gyorsabbá tudják őt tenni, ha több bőrfelületet fednek be a testén. A ruhával a légellenállást csökkentették, de a testhőmérséklet szabályozása is szempont volt. Részben emiatt maradt fedetlen Hodgkinson háta, itt több hőt tudott leadni.
„Hodgkinson nyitott hátú, teljes hosszúságú, kapucnis versenydresszét úgy tervezték, hogy a lehető legjobb aerodinamikai előnyt biztosítsa, miközben a divatszabászat szintjét idéző, kézműves kidolgozású illeszkedésével maximális mozgásszabadságot és optimális kényelmet nyújt” – közölte a Nike. Minden egyes varrást, panelt és 3D-nyomtatott elemet úgy alakítottak ki, hogy a futónak a legkevesebb erőkifejtésébe kerüljön a légellenállás leküzdése.
A gyártó azt nem árulta el, hogy milyen anyagokból van a ruha, csak azt mondta, hogy olyan, mintha egy második bőr lenne, csak gyorsabb. A szabás meghatározásához elkészítették Hodgkinson részletes mozgásmintáját, és a ruhát úgy tervezték, hogy az anyag a futó maximális lépéshosszánál se gyűrődjön fel vagy feszüljön.
„Őszintén szólva olyan érzés, mintha nem is viselnék semmit. Dél-Afrikában 37 fokos hőségben edzettem benne, és teljesen rendben volt” – mondta a futó. A Nike emellett sok, 3D-nyomtatással készült örvénykeltő elemet is elhelyezett a ruha kulcsfontosságú részein, a vállakon, a combokon, a törzsön és a kapucnin.
A jövő kérdései
Ahhoz, hogy a futók valóban nagyobb számban ezeket a szuperdresszeket válasszák, tudományos bizonyítékokra is szükség lehet. Egyelőre inkább csak a marketingjük erős ezeknek a ruháknak, a gyártó sem tett olyan kinyilatkoztatásokat, hogy mennyi százalék erőkifejtés spórolható meg velük, vagy hány század-, tizedmásodperc előnyt jelenthetnek egy adott távon.
A kapucnis ruhának ettől függetlenül is lehet előnye: a látványos darabok nagyobb figyelmet teremthetnek a női sportolóknak. Hodgkinson a viseletével most ki is tört kicsit a sportág ketrecéből, virálissá váltak a róla készült fotók, és egyből olyan teniszezőkhöz kezdték el hasonlítani, mint Oszaka Naomi vagy Serena Williams, akik gyakran felülírják a pályákon megszokott dresscode-ot különleges tervezésű ruhájukkal.
