Miért tervez alacsonyabb bérnövekedéssel a kormány a következő években?
A Pénzügyminisztérium 2027 és 2030 közötti időszakra szóló középtávú gazdaságpolitikai és költségvetési programja szerint a kormány a termelékenységre épülő növekedési modellt célozza meg, amelyben a reálbérek növekedése a termelékenység bővülésével kerül összhangba. A dokumentum az előző kormány hibájaként azonosítja, hogy a termelékenység növekedése folyamatosan lassult, mert az erőforrások nem a jól teljesítő szereplőkhöz jutottak, a támogatások pedig gyakran nem voltak hatékonyak és torzították a gazdaságszerkezetet.
A program a jövő növekedési modelljeként nem az olcsó munkaerőre, a gyenge nemzeti valutára vagy a laza szabályozási környezetre épít, hanem a termelékenység növelésére és a magas hozzáadott értékre. Középtávú jövőképként az eurót jelöli meg, amely szilárd horgonyt ad a költségvetésnek, és segíti a gazdasági modellváltást.
A dokumentum visszafogott bérnövekedéssel számol 2030-ig: amíg 2016 és 2020 között a nettó reálkereset éves szinten jellemzően 5-10 százalékkal, 2021 és 2025 között pedig több évben 3-5 százalék körüli ütemben nőtt, addig a program 2027-ben 3,1, 2028 és 2030 között pedig évi 2,5-2,6 százalékos nettó reálbér-növekedést vetít előre. Ez az ütem nagyjából megfelel az 1992 és 2025 közötti időszak átlagának, a 2010 és 2025 közötti 4,3 százalékos éves átlagos növekedéstől viszont jelentősen elmarad.
A régiós országok statisztikái alapján az euró bevezetése önmagában nem teszi szükségessé az alacsonyabb reálbér-növekedést. Bulgáriában 2009 és 2022 között a bruttó reálbérek átlagban 5,5 százalékkal nőttek, Horvátországban ugyanebben az időszakban enyhén, 0,4 százalékkal csökkentek, Lettországban az euróbevezetés előtti bő másfél évtizedben átlagosan 5,6, Litvániában 3,6 százalékos növekedés volt jellemző. A 2016 és 2025 közötti hazai 5,4 százalékos bruttó reálbér-emelkedés a bolgár és a lett átlagnál alacsonyabb, a horvátnál és a litvánnál viszont magasabb.
A lassabb betervezett reálbér-növekedés inkább a magas nyomású gazdaságpolitika kifulladásához köthető. A béremelési kényszer nem kényszerítette hatékonyságnövelésre a hazai vállalatokat: Bulgária és Horvátország munkaerő-termelékenységének növekedése 2015-ben lehagyta Magyarországét, és 2020 után ez a folyamat fel is gyorsult. Virovácz Péter, az ING Bank vezető elemzője szerint a járvány után a munkaerőpiac sem volt annyira feszes, hogy a cégekből kikényszerítse a fejlesztéseket, a bérfejlesztések pedig a hatékonyságot javító beruházások rovására mentek.
Ifjabb Becsey Zsolt, az UniCredit vezető közgazdásza szerint a reálbér-növekedés jelentős része nem a termelékenység javulásán alapult, hanem a vállalati nyereségek, megtakarítások és pénzügyi tartalékok terhére valósult meg, amit ideiglenesen a költségvetési költekezés is tompított. Mára elfogyott az ilyen jellegű pénzügyi mozgástér, a vállalati megtakarítási ráta tavaly jócskán negatívba fordult, a beruházási ráta pedig lekövette ezt a kedvezőtlen ívet. A céges tulajdonosi jövedelmek kifizetése mind a vállalati hozzáadott érték, mind a jövedelmek arányában robbanásszerűen megemelkedett 2021 után.
Virovácz Péter szerint az exportáló cégek körében a forintgyengülés is akadályozta a hatékonyság növelését, mivel a bérköltségek növelését és a nyereség egy részét elő lehetett teremteni abból, hogy az euróban keletkező bevételek többet értek forintban. A támogatásokat gyakran úgy keretezték át, hogy béremelésre lehessen használni őket, és nem produktív beruházások is megvalósultak belőlük. Az euróbevezetés szándéka ezzel a gyakorlattal szakít, mert rövidebb távon sem lehet arra számítani, hogy a forintgyengülés termeli ki a béremelések forrását.
Virovácz szerint a következő pár évben nem a bérkonvergencián lesz a fókusz, hanem arra van szükség, hogy a piac kidolgozza a tartós bérnövekedést megalapozó hatékonyságnövekedést; egy átmeneti időszak minimum öt, de inkább tíz évbe telik. Becsey Zsolt szerint alacsonyabb inflációs környezetben a háztartásoknak és a vállalatoknak is könnyebb tervezni, a hosszú távú növekedést pedig a beruházások alapozzák meg, a felívelések és visszaesések váltakozása károsabb, mint a fokozatos, stabil emelkedés.
