Üvegképzet: amikor a test törékenynek hitt anyagból van
A furcsa orvosi kórképek között is különleges helyet foglal el az üvegképzetnek nevezett pszichiátriai jelenség. Az ebben szenvedő beteg meg van győződve arról, hogy a teste üvegből van, és könnyen összetörhet. A jelenség évszázadokkal ezelőtt Európában a műveltebb rétegek körében terjedt el, de elszigetelt esetek ma is előfordulnak.
A legismertebb történelmi példa VI. Károly francia király, akit kortársai Őrült Károly néven emlegettek. A krónikák szerint rendszeresen dühöngött, egyszer lóháton öt saját lovagját ölte meg, mielőtt megfékezték. Egy Saint-Denis-i szerzetes beszámolója szerint pszichotikus epizódjai üldöztetéstől való félelemben, téveszmékben és önkéntelen erőszakban nyilvánultak meg.
Az uralkodó időnként a feleségét és gyermekeit sem ismerte fel, eszelősen rohangált a palotában. 1405-ben öt hónapon át nem volt hajlandó megmosakodni, testét fertőzött sebek és tetvek borították, végül orvosa kérésére erővel fürdették meg.
II. Piusz pápa leírása szerint betegsége napról napra súlyosbodott, míg teljesen el nem veszítette az eszét. Időnként azt hitte, üvegből van, és nem engedte, hogy hozzáérjenek. Vasrudakat erősíttetett a ruhájába, és puha párnákkal bugyolálta be magát, nehogy eltörjön.
A klasszikus ókorból és a kora középkorból is maradtak fenn feljegyzések olyan emberekről, akik azt hitték magukról, hogy agyagból vannak. Ezeket az eseteket jellemzően a kerámiára és az agyagból teremtett emberre utaló bibliai történetekhez kapcsolták. Az üvegképzet ennek kiterjesztett változata lehetett. Először egy 1561-es orvosi szövegben jegyezte fel egy holland orvos, Levinus Lemnius. Fénykora a 15–17. századi Európában lehetett. Az irodalomban is találunk rá példát: Cervantes Az üvegdiák története című elbeszélésében a főhőst egy afrodiziákumnak szánt birsalmával mérgezik meg, ami üvegképzetet vált ki nála.
Az 1830-as évekre az üvegképzet eltűnt az írásos emlékekből. A modern korban már csak elvétve találkozni ezzel a mentális problémával, Andy Lameijn holland pszichiáter viszont talált néhány újabb esetet, főként az 1800-as évek végéről. Lameijn előadásokat tartott a témáról, emiatt kereste meg egy kollégája, aki saját hollandiai kórházának archívumában talált egy 1930-as évekből származó esetet. Egy másik orvos pedig egy másik kórház 1964-ből származó esetét mutatta be neki.
Több elmélet létezik arra, miért tűnhetett el ennyire ez a tévképzet a modern társadalomból. Egy pszichiátriatörténész szerint az ilyen téveszmék gyakran az adott kor új anyagaihoz és technológiai vívmányaihoz kapcsolódnak: a 17. században az üveghez, a 19. században például a cementhez, napjainkban pedig a technológiához és a megfigyeléshez kapcsolódó elképzelések jelenhetnek meg hasonló formában.
