Újra felkapott a láthatatlan almatorta
Megint felkapottá vált a közösségi médiában egy látványos étel, ami valójában egy régi klasszikus. Egy ellentmondásos látványvilágú süteményről van szó, aminek elkészítése koszolós, maszatos, már-már gusztustalan, viszont kész állapotában elegáns, misztikusan szabályos és szabálytalan egyszerre. Ez a láthatatlan almatorta, avagy gâteau invisible aux pommes, ami szakasztott mása a sokak által orosznak, mások szerint lengyelnek vélt sharlotkának vagy charlotkának.
Valójában egy forrásból fakadnak, de a francia egy lágy palacsintatésztát, az orosz pedig piskótatésztát használ a rengeteg alma összeragasztására. A lényeg mindkettőben ugyanaz: a sok-sok almaszeletet egy lágy, láthatatlan kötelék tartja össze. Sokan úgy fogalmaznak, hogy az alma eltűnik a tésztában a lassú sülés közben, de szerintem a tészta tűnik el inkább az almában, és a sütemény szerkezete végül olyan, mintha egybesült almaszeleteket ennénk.
A sharlotka eredete
A sharlotka név minden szakértő szerint a Charlotte-ból származik, ezen a néven ma a szépen kirakott, kerek, babapiskótás desszerteket ismerjük. A gyakran hivatkozott francia szakács, Marie-Antoine Carême a 18-19. század fordulóján már többféle piskótás-pudingos édesség receptjét leírta, ezek rokonai a mai angol trifle-öknek és a kenyérpudingoknak. Ez hideg, egymásra rétegzett, előkészített száraz és nedves alapanyagok egyvelege volt. Még régebben az ilyen desszerteket maradék száraz kenyérrel készítették, ilyesmi volt a mákos guba őse is.
Az angol konyha régi receptkönyveiben is találni hasonló édességeket. A 18. század végén az angol konyhában is voltak olyan desszertek, amikben párolt almát rétegeztek morzsával és tojással. A krémes, piskótás vagy kenyeres, gyümölcsös rétegzett desszertekből idővel gyors, kevert sütemények alakultak ki: a krém és száraz kenyér vagy piskóta egyvelegét egyetlen kevert tészta helyettesítette, de a gyümölcsök megmaradtak, sőt arányuk nagyobb lett.
Ki tette népszerűvé?
Bár ízre és állagra egyértelműnek tűnik, hogy a sharlotkák és a láthatatlan francia almatorták rokonok, a fellehető források szerint utóbbit egy blogger találta ki. Az viszont szinte biztos, hogy az angol nyelvű interneten David Lebovitz amerikai származású, Franciaországban élő cukrász-blogger tette népszerűvé. A korábbi receptek kerek tortaformában sütötték, ő viszont téglaformába tette, amitől még látványosabbá váltak a tészta-alma rétegek, bár az ízén ez nyilván semmit sem változtatott.
Egyszerű, látványos sütemény
Mindegy, hogy a szláv vagy a francia irányba indulunk el, ez egy olyan sütemény, amivel kevés energiával lehet nagyon látványos eredményeket elérni. Bár muszáj hozzá meghámozni és legyalulni egy kiló almát, aztán már csak keverni kell, tehát nem bonyolult. Nagyon kevés cukorral és minimális mennyiségű liszttel készülnek, tehát voltaképpen diétásnak nevezhetők. Minden repertoárba kell egy almás pite, meg egy olyan süteményrecept is, amikor épp nincs energiánk mindenre, amit az almás pite megkövetel, mégis olyasmit szeretnénk.
Láthatatlan almatorta – recept
Alapanyagok: 1,5 kg alma, fél citrom leve. A tésztához: 30 gramm vaj, fél teáskanál só, 50 gramm cukor, 3 tojás, 130 gramm liszt, 120 ml tej.
A sütőt előmelegítjük 180 fokosra. Az almát meghámozzuk és egy gyalu segítségével vékony szeletekre vágjuk. Gyalu hiányában egyszerűen éles késsel vágunk belőle nagyon vékony szeleteket. Friss citromlevet facsarunk rá, és elkeverjük. Egy külön tálban felolvasztjuk a vajat, hozzákeverjük a cukrot, sót, majd beleütjük a tojásokat és simára keverjük. Hozzáadjuk a lisztet és a tejet is, ezekkel is simára keverjük, majd összeforgatjuk az almaszeletekkel. A tésztát tíz ujjal össze kell keverni az almaszeletekkel, hogy minden szelet közé kerüljön a tésztából.
Egy tégla alakú sütőformát kibélelünk sütőpapírral. Működik persze bármilyen más sütőformával is, de ne legyen kapcsos, mert abból kifolyik alul a tészta. A tésztás-almás egyveleget egyenletesen elegyengetjük a formában úgy, hogy rétegenként kicsit lenyomkodjuk. Fontos, hogy az almaszeletek – amennyire lehetséges – egyenletesen feküdjenek egymáson. A sütőbe tesszük, és körülbelül egy – egy és egynegyed órán át sütjük. Tűpróbával lehet ellenőrizni, hogy jó-e már.
Tálaláshoz kiborítjuk egy tálcára, lehúzzuk róla a sütőpapírt. Ahhoz, hogy szépen szeletelhető legyen, teljesen ki kell hűlnie. David Lebovitz sós karamell öntetet készít hozzá, de szerintem sokkal jobban megy mellé valami savanykás, akár egy kanál görög joghurt.
