Egy rádiós pokoljárása – ígéretes, de sietős krimi a TV2-nél
A Keselyű főszereplője egy országosan ismert rádiós műsorvezető, akinek életében egymás után kezdenek meghalni a hozzá közel álló emberek. A gyilkos klasszikus magyar versekkel üzen neki, betelefonál a műsorába, és láthatóan mindent tud a múltjáról. Jó alap egy sötét krimihez, és az első két rész ígéretes, ám a sorozat néha annyira siet, hogy nincs idő elmerülni a felépített világban.
Sebestyén Balázs ihlette főszereplő
Az N. Nagy Zoltán regényéből készült sorozat főszereplője Szigethy Zalán, aki feleségével, Adéllal vezeti a Zalánék című reggeli műsort. Családi életük darabokra hullik, amikor egy sorozatgyilkos levadászni kezdi a hozzá közel álló embereket. A gyilkos minden alkalommal klasszikus magyar verssel jelzi az újabb áldozatot, a nyomozást Bezerédi Zoltán és Trill Zsolt karaktere vezeti. A rendező Kovács István, a cél egy komor, skandináv krimikre emlékeztető történet volt.
Már az elején nehéz nem észrevenni, hogy a főszereplőt gyakorlatilag Sebestyén Balázsról mintázták, még a Viva TV-s időszakából átemelt tahóskodást is beleértve. A valóságtól viszont eltér, hogy itt a tahóság nem marad megtorlás nélkül. A karakter múltja egyre fontosabbá válik, ahogy kiderül, a gyilkos nem véletlenszerűen választ áldozatokat. A sorozat azt is megmutatja, hogyan omlik össze egy ember élete, aki addig abból élt, hogy több százezer ember előtt beszélt magáról és másokról.
Túl feszes tempó, egyenetlen színvonal
A legnagyobb probléma, hogy a Keselyű túlságosan tévés tempót diktál. Szinte minden jelenet előreviszi a cselekményt, nincsenek vakvágányok, alig akad pillanat, amikor a szereplők egyszerűen csak létezhetnének. Hiányzik a skandináv krimik egyik erénye: hogy hagyják a nézőt elidőzni a történetben, felépíteni a feszültséget, megmutatni a hétköznapokat. A karaktereknél is ez a gond: a főszereplők szinte csak fontos dolgokat mondanak, a mellékszereplők viszont időnként más sorozatból érkezett figuráknak tűnnek.
Emiatt a minőség is ingadozik: vannak erős, feszült jelenetek, máskor a kétezres évek magyar tévéfilmjeit idézi. Előbbi például a kínai piacon játszódó jelenet, ahol a nyomozók nem tudják rendesen használni a telefonos fordítóalkalmazást. Szerencsére a sorozat nem viccelődik túl sokat, és amikor komolyan veszi magát, jól működik. A fénypont egy bántalmazott, súlyos pszichés problémákkal küzdő fiatal történetszála, aki időnként egy idős férfi hangján beszél.
Vizuális megoldások és alakítások
Vizuálisan oké, alkalmanként érdekes beállításokkal dolgozik, de a kameramunka összességében nem kiemelkedő. Dér Zsoltnak jól állnak a közelik, különösen amikor Zalán már nem tudja a kényszeredett vigyort az arcára erőltetni. Kiemelkedik Zsigmond Emőke Adélként, aki jól hozza a családját féltő, kiszolgáltatott nőt, és Trill Zsolt is, aki visszafogott marad. Bezerédi Zoltán viszont néha olyan, mintha a Gálvölgyi Showból lépett volna elő. A gyilkosságok a magyar tévés sorozatokhoz képest egészen fröcsögősek, de a brutalitás önmagában még nem tesz nyomasztóvá egy krimit.
Az első két rész alapján a Keselyű meglepően jó próbálkozás, pláne a TV2-től. Kár, hogy siet és nem találja az egyensúlyt: végig nagyon sötét akar lenni, de amikor lazább hangot üt meg, könnyen középszerűbe csúszik. Az alapötlet és a bevállalós irány önmagában érdekes lenne, fölösleges ebbe gagyi testőrszerelmet és ostobán viccelődő nyomozót erőltetni. A kérdés, hogy a következő részekben sikerül-e lelassítania és összerendeznie a történetet. A Keselyű szombat késő esténként látható a TV2-n.
