Milyen az ellenzéki lét? Szar! – jártunk az első DPK táborban

által Christian M.
Milyen az ellenzéki lét? Szar! – jártunk az első DPK táborban

„Milyen az ellenzéki lét? Szar!” – az első DPK-táborban jártunk

„Milyen az ellenzéki lét? Szar! De nem azért, mert ellenzéki, hanem mert a szakadék felé robog az ország” – válaszolta egy négyfős csoport Lakiteleken, amikor arról érdeklődtünk, hogyan élték meg az elmúlt fél évet. A helyszínen rendezték meg szombaton a digitális polgári körök (DPK) első komolyabb közösségépítő gyűlését a választás óta.

A Lezsák Sándor által alapított, az Orbán-kormány támogatásából 30 milliárd forintból felépített Hungarikum Ligetben a szervezők szerint ezer vendég jelent meg. A hatalmas területen ezt nehéz volt felmérni, mindenesetre mindenfelé kisebb-nagyobb csoportokban jöttek-mentek a magukat nemzetinek, jobboldalinak vagy határozottabban fideszesnek valló szimpatizánsok.

A rendezvényről bizonyos sajtótermékek, köztük a jelen lévő 444 és a Telex nem készíthetett kép- és hangfelvételt, csak az előadásokon beszélgető vendégeket lehetett megörökíteni. Voltak ugyanakkor szabadon mozgó médiastábok is, amelyek bárkivel interjút készíthettek.

A tábor fizetős volt: aki korán kapcsolt, 3000 forintért kaphatott jegyet, a legdrágább támogatói jegyet pedig 100 ezer forintért árulták. Egy szervező elmondása szerint 48 óra alatt elkelt 800 jegy, emellé 200 vendéget hívtak. A Fidesz frakciójának előadó vendégei, így Bóka János frakcióvezető vagy Takács Péter képviselők mellett itt láttuk a Fideszt támogató médiamunkások mindegyikét is.

„Én jóval többet politizálok a választások óta. Napi hat órát töltünk politikával, főleg a Facebookon vagyunk” – mesélte egy háromfős nyugdíjas társaság Bonyhádról. Ők már a polgári körökben is részt vettek, és a választások előtt a helyi DPK-t is tolták.

A beszélgetésekből hamar kiderült, nagyon vártak már egy hasonló eseményre, mert itt legalább együtt lehet a szétzilált tábor, meg ki lehet beszélni a választási vereség óta érzett frusztrációt, szomorúságot. Általános vélemény, hogy hamarosan eljöhet a fordulat, és az emberek legkésőbb jövő tavaszra rájönnek, hogy átverték őket.

Filep „A kopasz oszt” Dávid a Nemzeti Kommunikációs Hálózat molinóját és pultját készítette elő egy munkatársával, az asztalon egy persely állt az adományoknak. A projektet júniusban indította el azért, hogy nemzeti érzelmű tartalomgyártókat gyűjtsön maga köré. Mint elmondta, célja, hogy a kormányváltás előttig bőkezű támogatásokból működő tartalomgyártókat megtanítsa piaci alapon működni.

A „Merre tovább jobboldali média?” című panelbeszélgetésen Hoppál Hunor, Huth Gergely, Pelyach Gergely és Kacsoh Dániel vett részt Ambrus Zsófia moderálásával. A teremben nagyjából 200-an ültek, túlnyomórészt nyugdíjasok. Huth annyit árul el, hogy új lapja, a Revans működésének első hónapja után ki tudta fizetni az alkalmazottakat, köszönhetően a támogatásoknak, amit a közönség nagy tapssal fogadott.

Az egész DPK-tábor talán legfontosabb témája – a fiatalok megszólítása – mindössze pár percet kapott. Nagy áttörést itt sem lehetett érzékelni, Hoppál Hunor számolt be arról, hogy személyes találkozókat szerveznek érdeklődő fiatalok 30-40 fős csoportjainak. „A fiatalokat kell valahogy bevonzani” – lehetett hallani itt-ott a táborban, mások szerint egy új, karizmatikus vezetőre van szükség.

Egy másik épületben Czunyiné Bertalan Judit harminc álmos embernek beszélt Hoppál Hunor társaságában a Védvonal munkájáról. Ennek a szervezetnek a feladata megvédeni azokat a fideszeseket, akik ellen korrupciós ügyekben eljárások indulnak: „Minden megyében van ügyvédünk, aki készen áll az azonnali jogi képviseletre.”

Ezt is kedvelheted