Fürcht Pál: Fölrendeltek és megpróbáltak irányba állítani
A Legfőbb Ügyészségen közölték a Központi Nyomozó Főügyészség volt vezetőjével, hogy bizonyos ügyekben ki ellen nyomozhatnak, kiket nem hallgathatnak ki, és milyen irányt követhet a nyomozásuk – erről Fürcht Pál beszélt az ATV Egyenes beszéd című műsorában hétfő este.
Fürcht Pál a Központi Nyomozó Főügyészség vezetője volt június 8-i lemondásáig. Hétoldalas lemondó levelében azt állította, hogy a Legfőbb Ügyészség több politikailag érzékeny ügy – köztük az aranykonvoj- és a Gundalf-ügy – nyomozását befolyásolta. Lemondását elsősorban az aranykonvoj-üggyel, azaz az ukrán pénzszállítók ügyével kapcsolatos szakmai nézetkülönbségekkel indokolta, amelyek közte és a KNYF nyomozásának felügyeletét ellátó Legfőbb Ügyészség illetékes szakfőosztálya között alakultak ki.
A műsorban felidézte, hogy május 8-án az egyik kollégája egy bizonyos közérdeklődésre számot tartó ügyben olyan jelenséget észlelt, mintha az egy kreált ügy lett volna. „Abba a helyzetbe kerültem, hogy jelentenem kellett azoknak a vezetőknek, akik egyébként ebben az ügyben eljártak, hogy itt baj van. Én ezt a jelentést megtettem. A szakma szabályai szerint nem a nyilvánossághoz fordultam” – mondta.
Hozzátette: „Ehhez képest az volt a reakció, hogy fölrendeltek, megpróbáltak irányba állítani, idiótának és istenbarmának nevezett az egyik vezető ügyész a másik kollégám előtt.”
Állítása szerint ekkor sem fordult a nyilvánossághoz, hanem június 8-án eljutott egy olyan pontra, ahol benyújtotta a lemondását. Arra a kérdésre, hogy pontosan ki rendelte föl, nem akart válaszolni, de hozzátette: „Egy vezető rendelt föl, és lényegében elmondta, hogy ki ellen lehet nyomozni, illetve hogy kiket nem lehet kihallgatni, mi a nyomozás iránya.”
Fürcht szerint az azóta már lemondott legfőbb ügyész, Nagy Gábor Bálint elsőre nem is fogadta el a lemondását, és azt kérte tőle, hogy három napig gondolkozzon még el ezen. „Én mondtam, hogy szívesen megteszem ezt, és gondolkozom három napig, de igazából az lenne az én kérésem, hogy a nyomozó ügyészek ott a Belgrád rakparton a szakma szabályai szerint mindenre kiterjedően nyomozhassanak” – tette hozzá.
Fürcht azt mondta, az állításait nem tudja bizonyítani, mert az utasítások és a nyomásgyakorlások csak szóban hangzottak el. „Ha egy főügyész ilyen jellegű jelzést ad a Legfőbb Ügyészségnek, akkor bizonyosan egy integritási vizsgálatot kellene lefolytatni. Tehát meg kéne kérdezni azt a kollégát például, akinek ezt adta, hogy ez ténylegesen így volt-e. Ez nem történt meg” – mondta.
A Legfőbb Ügyészség szerint Fürcht valótlanságokat állított a lemondásában. Közleményükben azt írták: „Fürcht Pál a lemondásában tényszerűen valótlanságokat állított az ügyek politikai befolyásolásáról, amelyek nyilvánosság előtti cáfolata a folyamatban lévő ügyekre tekintettel jelenleg nem lehetséges.”
Fürcht ellen fegyelmi eljárás is indult, mire ő Horváth Lóránt ügyvédet kérte fel a képviseletére. „Ő szerintem egyébként meglepődött ezen, de aztán úgy döntött, hogy vállalja. Megállapodtunk abban, hogy ő nem díszügyvéd lesz. Kérdezhetnék, hogy egy ügyésznek minek ügyvéd, hát azért kell egy ügyésznek ügyvéd, mert a saját ügyében az ember akkor is vak, hogyha egyébként jogász” – mondta.
Fürcht szerint a lemondó levelében azt állította: „Vannak bizonyos tények, hogy a politikának volt egy elvárása, ezt egy bizonyos szervezet közvetítette, akár megtévesztve, akár nem az ügyészséget, és az ügyészség eszerint járt el. Tehát én nem állítottam, hogy politikai nyomás volt ebben.”
