A ladinok csendes tüntetése az olimpián
Cortina d’Ampezzó és Trentino több településén zöld-fehér-kék zászlók díszítik az erkélyeket, anélkül, hogy első pillantásra ez különösebben feltűnne. Az olaszországi téli olimpiai helyszíneken a zászlók mindenütt jelen vannak, jelezve a csapatok területeit és a szurkolók hovatartozását. Az égből beemelkedő színek egy érdekes közösség, a ladinok nemzeti jelképei, amelyeket most, az olimpia idején csendes tüntetéssel társítanak.
A ladinok története az alpesi hegyekbe nyúlik vissza. Több ezer éve lakják a mai Észak-Olaszországot, Kelet-Svájcot és Tirol egy részét. E népcsoportról kevesen tudják, hogy kultúrájuk és nyelvük néhány elemben az etruszkokéhoz hasonlít, noha a bizonyítékok nem megbízhatóak. Rómaiak hódítása után a ladinok nyelve is latin elemeket kezdett magába szívni, így alakult ki a rétoromán nyelv egyik formája, amely mára a ladin néven vált ismertté.
Az évszázadok során, a germán törzsek inváziója után, a ladinok a Dolomitok magaslatain és elérhetetlen völgyeiben kerestek menedéket, ahol gyakorlatilag elszigetelődtek. E kis közösség izolációja olyan nyelvi dialektusokat teremtett, amelyek ma is megfigyelhetők. A ladin identitás a 19. században kezdett megerősödni, részben a napóleoni háborúk hatására, amelyek felforgatták a térséget, és az olasz, valamint a német nacionalizmus aggasztóan hatott rájuk.
Az I. világháború után, 1920. május 5-én a ladin közösség képviselői tüntetést szerveztek a Gardena-hágónál, követelve önrendelkezési jogukat. A békeszerződés, amelyet Woodrow Wilson fogalmazott meg, egyértelmű útmutatásokat adott az olasz határok nemzeti alapú kiigazításához. Ekkor döntötték el, hogy Ladinia zászlaja a kék, fehér és zöld színekből álljon, tükrözve az eget, a hófödte csúcsokat és az erdőket.
Noha Ladinia 1919-ig Ausztriához tartozott, a fasiszta rezsim igyekezett gyengíteni a ladin közösséget, a területet három tartomány, Trentino, Dél-Tirol és Belluno között felosztva. A II. világháborút követően a kisebbségek jogai kezdenek rendeződni, és a ladinoknak is biztosítanak lehetőségeket nyelvük és kultúrájuk megőrzésére. A körülbelül 30 ezer ladin nyelvű emberből több ezer Bolzanóban és Trento régióban él.
A ladinok azonban továbbra is küzdenek a nyelvük szélesebb körű használatáért és a megfelelő érdekképviseletért. Elsa Zardini, az Anpezói Ladinok Szövetségének elnöke szerint a Veneto régió nem biztosít számukra támogatást, míg Dél-Tirol területén a nyelvoktatás lehetőségei sokkal kedvezőbbek. 2007-ben Cortinában a lakosság nagy többséggel voksolt az elszakadásra, ám ezt a közigazgatás nem hajtotta végre.
A cortinai ladin közösség az olimpia eseményeit arra használja, hogy felhívja magára a figyelmet. A helyi aktivisták tájékoztató kampányt indítottak, több mint ötszáz zászlót osztottak ki, hogy széles körben bemutathassák identitásukat. E kampány keretében készítettek egy mini szótárt, amelyben 300 sporttal kapcsolatos ladin kifejezés szerepel, öt nyelven.
Érdekes módon az olimpiai szervezők sem feledkeztek meg a ladinokról, hiszen a curling háza immár a ladin színekben pompázik. A kék, fehér és zöld gyűrűk hódolóan emlékeztetnek e közösség kulturális örökségére. A ladinok tehát csendes tüntetéssel, de annál eltökéltebben próbálnak érvényesülni, saját identitásukkal világítani a világ sporttérképén.
