„Nem vagyok birtokosa a saját költészetemnek” – Erdős Virág interjújának tükrében
Erdős Virág költő, aki az utóbbi négy évben öt jelentős kötetet adott ki, megosztotta gondolatait a költészetről és a közéletről, hangsúlyozva, hogy voltak pillanatok, amikor elgondolkodott az írás abbahagyásán. Nyáry Krisztián, a Buksó legújabb adásában, ezt megjegyezte: „Szerencsére nem hagytad abba.” A József Attila-díjas költő reflektált saját alkotói pályájára is, kifejtve, hogy gyakran érzi a kritikák nyomását, amelyek elbizonytalaníthatják. „Az ember folyamatosan beleütközik olyan véleményekbe, amelyek azt sugallják, hogy a mondandója nem találkozik a közönség elvárásaival” – fogalmazta meg. Hozzátette, hogy a színpadon való megjelenés gyakran közvetlen visszajelzést hoz, ami feszítő érzéseket kelt benne.
Erdős Virág munkásságának sokszínűsége példátlan: mesteri módon ötvözi a gyermekverset, a politikai költészetet és a személyes élményeket. Legújabb kötetében, az „isten” című gyűjteményében az utóbbi évek versei találhatók, és a választások előtti időszak hangulatát tükrözik. „Furcsa visszagondolni, mert az embernek erőltetni kell, hogy felidézze azokat a kellemetlen érzéseket, amelyeket akkor tapasztalt” – hangsúlyozza, utalva a politikai és társadalmi kontextusra. Szerinte a kötet a reménytelenség megélésének záróakkordja lehet, amely szorosan kapcsolódik a közéleti eseményekhez.
Privát lelki problémák és a költészet szerepe
Az „isten” című kötetet sokan vallásos verseként értelmezik, holott Erdős Virág szándéka nem vallási példázatok közvetítése volt. „Abszolút jó szándékkal egy vallásos kritikus mélyrehatóan tanulmányozta a kötetet, de így nem biztos, hogy az így felülstilizált értelmezés a valóságot tükrözi. „Nem vagyok birtokosa a saját dolgaimnak” – tette hozzá, ami arra utal, hogy az olvasók szabadon formálhatják az értelmezéseiket, függetlenül az ő szándékaitól.
A valóság és a gyermekirodalom találkozása
A beszélgetés során Nyáry Krisztián felvetette, hogy Erdős Virág talán menekülésként tekint a gyermekirodalomra a felnőtt világ súlyos problémái elől. Erdős ezt a gondolatot megerősítette, kiemelve, hogy az Aligali című kötetében is megjelennek társadalmi problémák, azonban azok nem rémítik meg a gyerekeket. „A gyerek számára teljesen evidens, hogy az élet egyszerre szörnyű és csodálatos” – fogalmazta meg, hangsúlyozva a valósággal való szembenézés fontosságát, hiszen e felismerések nagyobb súllyal nehezednek a gyerekek lelkére.
Erdős Virág tehát nemcsak a lírai önkifejezés eszközét keresi, hanem próbatételek és megküzdések formájában is célja a társadalmi diskurzus fenntartása. Az évek során kialakult tartós reménytelenség érzése, amelyet maga is megélt, valamint a folyamatos önreflexió az, ami műveit eddig különlegessé tette, és amely továbbra is vezérli írói pályáján.
