Kari Hotakainen: Lélekablak – egy bűnügyi nyomozó vallomása a bűn anatómiájáról
A finn Kari Hotakainen új regénye, a Lélekablak egyszerre humoros és fájdalmasan tragikus történet arról, amit nem szabad megtenni, de mégis meg akarunk tenni. A kötet egy bűnügyi nyomozó elbeszélése, amely hétköznapi emberek hétköznapi életében megtörténő, egyre nagyobb és meghökkentőbb bűncselekmények sorozatáról szól.
„Mindannyiunknak megvan a maga dolga”
A regény első része a nyomozó hangján szólal meg, aki szerint a rendőrség dolga a bűncselekmények megelőzése, felderítése és a gyanúsítottak bíróság elé állítása. A Hold dolga, hogy ragyogjon és mutassa az utat a műhelyhez, ahol a szúró- és vágófegyvereket tartják. A Nap dolga, hogy felkeljen, és sugaraival megvilágítsa a bűncselekmény nyomait. A polgár dolga pedig, hogy felelősséget vállaljon a tetteiért, gondoskodjon a kisebbekről, és közben tartsa a száját azokról a dolgokról, amelyekről jobb hallgatni.
A nyomozó szerint mindez világosnak és egyszerűnek tűnik – mégis, ahogy fogalmaz, már nem az a kérdés, hogy mit tett meg, hanem hogy mit nem tesz meg. Úgy véli, az élettapasztalat ebben a helyzetben nem elegendő, mivel arról a percről nincsenek tapasztalatai, és nem is tudja megosztani senkivel.
Szerepek és átlényegülések
Az elbeszélő arról beszél, hogy a szavakból tettek lesznek, a tettekből szavak, és a szerepek menet közben cserélődnek. Felveti a kérdést: vajon minden szerep eleve megvan bennünk? A parókák, a cilinderek, a királyi palástok, a gyilkos kései, a koldus aprópénzes pohara, a pásztor lenvászon gatyája és a bróker egyenes nadrágja – mind ott várakoznak az öltözőfülkében, a fejünkben.
A nyomozó elmondása szerint egész életében arra készült, hogy mások szoknyáit és nadrágjait öltse magára. Olyan gyakran volt valaki más, hogy már nem is tudja, ő maga milyen. Ha nincs bizonyíték – biztonsági kamerák felvételei, hajszálak, textilszálak, hangfelvételek –, a képzeletére hagyatkozik, amelyet „az első és az utolsó internetnek” nevez.
Egy nap a nyomozó életéből
Aznap reggel a Nappal együtt kelt. A város csendes volt, a park füve nedves, a kések még a hüvelyükben pihentek, a szándékok még nem jutottak el a megvalósításig. Az elbeszélő arról is beszámol, hogy vegyeskarban énekel, és próbálja eltalálni a dallamot, amely azonban túl mélyről indul. A kórusvezető szerint a fülének semmi baja, csupán nem adja át magát a közös hangzásnak.
Reggelije egy turmixgépben készült zöld smoothie volt: fehérjepor, zöld saláta, zeller, répa, banán, alma és mandula. A sűrű, barnászöld pépet három kortyra itta meg, mert annyira rossz íze volt, hogy biztosan egészséges. Aznap előadást tartott a szociális terület dolgozóinak az emberi jellemről, amelyet több mint fél évvel korábban vállalt el.
A matrjoska és az emberi jellem
A nyomozó szerint az emberi jellem beláthatatlan dimenzió. Úgy fogalmaz: a jellem az, ami azután marad, hogy lecsupaszítjuk róla a ruhákat, a lakást, a családot, a munkát és a hírnevet. Marad a magva, a sűrűje. Ha jól kifacsarjuk az embert, kinyomjuk a levét, megmutatkozik a jellem.
Ezt a gondolatot a matrjoska, a jól ismert orosz szuvenír példáján keresztül mutatja be. A baba szétszedve kiválóan megjeleníti az emberi jellem sokféleségét: a belsejében újabb és újabb babák tűnnek elő, általában összesen hét. A legkisebb mindössze két centiméteres, de – mint figyelmeztet – néha a legkisebb a legnagyobb, főleg ha napvilágra kerül. Gyakran éppen ez a legkisebb az, amely elvész, és amelynek megtalálása a bűnügyi rendőrség feladata.
Az íróasztalán tart egy matrjoskát, hogy emlékeztesse rá: semmilyen körülmények között ne állítsa, hogy ismeri önmagát. A rendőrség feladata meglátni azt, ami nem látszik – ez a munka legnehezebb része.
Kari Hotakainen: Lélekablak
A kötet fordítója Patat Bence, a Polar kiadásában jelent meg 2026-ban, 4500 forintos áron.
