Hó a sapka alá: védekezés a hőkupola ellen a Mont Blanc-on
A Mont Blanc alatt sátrazva több ezer méteres magasságban tapasztalható a nyári hőség, amelyre még a legtapasztaltabb túrázók is nehezen készülnek fel. A Tour du Mont Blanc, amely Európa egyik legkedveltebb túraútvonala, 170 kilométeren keresztül döcög a Mont Blanc masszívum körül, mialatt gleccserek, havas hágók és gyönyörű tengerszemek varázslatos környezete várja a látogatókat.
A legutóbbi túrám során a franciaországi Les Houches-ból indultunk, ahol számos kalandon át elértük a 2515 méter magas Col de la Seigne hágót, amely a francia-olasz határt jelenti. Innen indult a következő szakasz, amely a Rifugio Elisabetta Soldini Montanaróba vezetett. A menedékházban korlátlan mennyiségű friss víz állt rendelkezésünkre, hiszen a hőség elviselhetetlenné vált, így a sátrazás előtt felfrissíthettük magunkat. Az utunk azonban nem volt zökkenőmentes: egy hosszú, poros földúton haladtunk, ami megnehezítette a haladást.
A Rifugio Combal után két lehetőség adódott: a kellemesebb, de ámde unalmasabb völgyi út vagy a látványosabb, de meredek sziklás ösvény. A sziklás út választása azért is volt kedvező, mert ekkor tűntek fel igazán a Mont Blanc masszívum gyönyörű csúcsai, a 4748 méteres Mont Blanc de Courmayeur és a karomszerű Aiguille Noire de Peuterey. A kilátás lélegzetelállító volt, és a két, már túlzottan visszaszoruló gleccser is szomorú látványt nyújtott a globális felmelegedés hatásaira utalva.
A hágón és a hegyek között kanyargó ösvény szédítően szép látványban részesített, különösen a pihenőhely közelében, ahol Európa egyik legszebb magashegyi panorámája fogadott. A Rifugio le Randonneur előtt élvezhettük a látványos túrát, ám a Courmayeur felé vezető keskeny, meredek ösvény már igencsak fárasztó volt. A Dolonne nevű kis olasz település utcáira való érkezés kissé enyhítette a túra feszültségeit, ahol a falusi kútnál sikerült feltölteni a vizet.
A következő napokban a hegyek incselkedései közepette a hőkupoláról kezdődő hírek csak egyre fokozódtak. Az előrejelzések szerint hatalmas hőség érkezett Európa több részére, így a túra e szakaszán folyamatosan hűsölni kellett a hó alatt, ahogy a normál hőmérsékletek is 2000 méter alatt szokatlanul magasak voltak. A mindennapos szénhidrát-töltések pedig létfontosságúak voltak a következő meredek emelkedőkhöz, főleg a megérkezésünket követően, hiszen a következő napokban a civilizáció már csak apró svájci falvak képviseletében tűnt fel.
A Grand Col Ferret hágón való sátrazás érdekében igyekeztem észben tartani a körülményeket, de a hirtelen jövő vihar miatt előbb egy olasz menedéknél, a Rifugio Elena környékén kerestem menedéket. A vacsora, amelyet 30 euró ellenében kaptam, magában foglalta a háromfogásos étkezést, és igazán kivételes volt, hiszen a brutális hőség ellenére az olaszok kitettek magukért. Az este széllel és esővel zárult, amely a kempingezésemet a szokásosnál nehezebbé tette, ám a napfelkelte és a hágó látványa, ahogyan folytattam utamat, mindenért kárpótolt.
Az utolsó napokban a hőség és a félelmetes létrák, a TMB hírhedt szakaszai jelentették a fő kihívást. Bár félelmetes volt a sziklás létrákon való átkelés, a csodás hegyi táj élménye megérte a nehézségeket, hiszen a Mont Blanc panorámájával és a gyönyörű tengerszemek oldalán, lehetőséget nyújtott számomra, hogy elmerüljek a természet csodáiban.
A legzáróbb napom a Mont Blanc káprázatos látványával és a hőség utolsó cseleinél, a hó alá bújva fejeződött be. Az utat Les Houches-ba csorogva fejeztem be, ahol a napok óta vágyott kebabot ettem, utolsó falatje ajándék volt a hosszú, kihívásokkal teli túra után.
Összességében a Tour du Mont Blanc egy fantasztikus élményt biztosít, amely ötvözi a régió lenyűgöző történelmét a természet csodáival. A Mont Blanc masszívum ugyanis egészen különleges élményeket kínál mind az újdonsült, mind a tapasztalt túrázók számára.
