Koncertelőadáson mutatták be Verdi Aidáját Nápolyban
A nápolyi Teatro di San Carlo operaház a nyár végén, még a 2026–2027-es évad hivatalos kezdete előtt műsorára tűzte Giuseppe Verdi Aida című operáját. A koncertszerű előadáson Anna Netrebko és Jonas Kaufmann énekelt.
A százötvenöt éves Aidát százötvenhárom éve láthatta először a nápolyi közönség a Teatro di San Carlóban, amely 1873-ban, a helyi bemutató évében már közel nyolcvan éve állt. A világ legrégebbi operaháza a tenger mellett tornyosul. Az azóta lezajlott több mint ötven nápolyi Aida-produkcióban énekelte a címszerepet Maria Callas és Renata Tebaldi, valamint brillírozott egyiptomi hadvezérként Franco Corelli és Carlo Bergonzi is.
A nápolyi operaház zenekarát Riccardo Frizza dirigálta, aki a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarának és Énekkarának 2022-től vezető-, majd az idei évtől tiszteletbeli karmestere. A zenekar hol melléfújva, hol nagy csinnadrattával kísérte Frizzát, a kórussal együtt inkább dinamikus színezetet adva a műnek.
Köpeczi Sándor, a Magyar Állami Operaház magánénekese Ramfis főpap szólamát énekelte erős hanggal és magabiztossággal. Elizabeth DeShong Amneris szerepét énekelte, kezében szövegkönyvvel, érzékenyen és pontosan artikulálva.
Anna Netrebko finom, törékeny piano hangjai nyomán Aida első áriáját az első felvonásban a felső páholyok ismétlésre ítélték, sikertelenül. A Nílus-parti duettben egy pillanatra megtört a hangja, amelyet Kaufmann ügyes ritmusú továbblendüléssel palástolt el. A nagyária („O patria mia!”) nagy érzelmi töltettel szólalt meg. Netrebko az elmúlt években tudatosan váltott a drámaibb repertoárra, ami visszaköszön a hangjában is: a mélyebb hangfekvésben a dallamok sokszor erőltetetten szólalnak meg.
Jonas Kaufmann a tenorok között hasonló karriert futott be, mint Netrebko a szopránoknál. Az elmúlt években Otellót és súlyosabb Wagner-szerepeket váltogatott Radamesszel. A védjegyévé vált pianókat a messa di voce technikával egészítette ki, ami egyetlen igazi áriájának („Celeste Aida”) végét is meghatározta. A magas B hangok nem bírnak átütő erővel, a sor lezárása azonban utánozhatatlan. Kaufmann nem a kegyetlen harcost, hanem az érző szerelmost mintázza meg hangban is. A mű végén Aida és Radames kettőse egészen lélekfacsaró.
Luca Salsi Amonasrót formálta meg hazai pályán, erős, sűrű baritonjával elegánsan megtámogatva a többi előadót.
Az előadás a maga letisztultságában, mindenfajta rendezői víziótól lecsupaszítva szólalt meg. Mint az il Pungolo nápolyi napilap megírta: „Aligha lehetünk tanúi életünkben még egy ilyen zenei hőskölteménynek. A közönség egyfolytában, s egyre jobban tombolt.” Az idézet az 1873-as nápolyi Aida-bemutatóról szól, ahol a művet még maga Verdi vezényelte.
