A thriller, ahol mindenki gyanús, de senki sem érdekes
A legzavaróbb élmény, ami krimi vagy thriller olvasása során érheti az olvasót, az, amikor már az elején kiderül, ki a gyilkos. Ez a forgatókönyv leértékeli a történetet, mivel a mű legfőbb célja az, hogy az olvasó a főszereplővel együtt nyomozva fedezze fel a rejtélyt és leplezze le a bűnöst. Azonban a Reese Witherspoon és Harlan Coben közös regénye, a „Búcsú nélkül eltűntél” olvasása során rájöttem, hogy ennél még frusztrálóbb lehet, amikor a történet annyira bonyolult, hogy az olvasó nem tud együtt gondolkodni a szereplőkkel, és elmaradnak a szükséges információk, amelyek közelebb vihetnék a megoldáshoz. A könyv egyébként roppant gyorsan olvasható, így nagyjából hat óra alatt végig is pörgettem, és olyan alapvető kérdéseket feszeget, amelyek érdekesek lehetnek, de a végére annyi váratlan fordulatot kapunk, hogy az olvasóban kialakul az érzés: nem is érdekli igazán, mi történik a szereplőkkel.
Senkinek sincs olyannak látszó szerepe
A cselekmény középpontjában Maggie McCabe áll, aki katonai sebészként szerzett elismerést. Azonban élete legnehezebb szakaszába csöppenünk bele: a férje, Marc, egy évvel korábban veszette el az életét a bevetésen, legjobb barátja, Trace nyomtalanul eltűnt, az anyja elhalálozott, és ráadásul Maggie orvosi engedélyét is bevonták, mivel a tragédiák hatására gyógyszerekhez nyúlt. Adósságokkal terhelten, élete nagy terve, a szegényeket segítő WorldCures Alliance is kudarcosan végződött.
Egykori tanára munkalehetőséget ajánl neki, amely egy orosz oligarcha plasztikai műtétjére vonatkozik. Az ígéret szerint minden tartozását kifizetik, és még bőven meg is jutalmazzák. Maggie gyanakvása ellenére, hamarosan már úton van Oroszország felé, ahol egy elhagyatott kúriában várja a feladat.
A történet egyre bonyolultabbá válik, ahogy Maggie veszélybe kerül. A férje halála mögött sokkal sötétebb titkok húzódnak, miután egyre több szereplő árulja el valódi arcát. Az események gyors tempóban váltakoznak New York, Oroszország, Dubaj és Bordeaux között. Néhány karakter olyan fontos szerepet kap, akikkel sosem találkozunk, és a cselekmény végén sok szálat nem sikerül elvarrni. Olybá tűnik, hogy a történet túl sok elemet próbál egy viszonylag rövid keretbe sűríteni, mintha túl sok ötlet született volna, míg a hely korlátozott maradt.
A páros írás hatása
Valószínűleg a páros szerződésből adódik ez a zűrzavar – akár csak Witherspoon, akár Coben írta volna a könyvet, az eredmény egységesebb lehetett volna. Érdekes módon miközben a sztori pörög, bizonyos részek túlzsúfoltak: egy nagyszerű példája, amikor Maggie hosszan ecseteli egy Bugatti külsejét, vagy amikor a szakszóhasználat olyan mértékben túllép a szükségest, hogy ezzel inkább csak a hitelesség akaratát próbálják hangsúlyozni.
Egy élvezetes, de felszínes élmény
Az alapszituáció jónak tűnik, és a történet izgalmasnak ígérkezhetett volna. A könyv etikával és az emberi drámával kapcsolatos kérdéseket is felvet, például az orvosi etika határait, vagy azt, mennyire segíthet egy elhunyt férjét pontosan imitáló robot, ami hozzáfér a magánéletéhez. A történet lehetőséget ad betekinteni a szupergazdagok világába, összetett támadásokkal és elitpartikkal, de valahogy ezekben a helyzetekben nem időzünk elégszer ahhoz, hogy igazán elmerüljünk bennük.
Maggie karakterében az az üdítő, hogy nem egy klasszikus férfi hősként, hanem egy erős nőként van jelen, aki katonai kiképzésen esett át. Ritka, hogy a műfajban egy női főszereplő ennyire proaktív és talpraesett, akinek nem csupán a fejlődését kell megélni, hanem harcolnia is kell, amikor szükség van rá.
Mindazonáltal, a könyv ügyes bemutatása és a színvonalas háttér ellenére, valami többre számítottam, főként a Reese Witherspoon-féle könyvklub színvonalas ajánlása után. Witherspoon által producerált másik thriller, a Holtodiglan, vagy az Az utolsó szavai felnőtt kategóriájú történetek, míg a „Búcsú nélkül eltűntél” sztorija közel áll a színésznő hátteréhez. Érdekelt, hogy Harlan Coben írói karaktere milyen, így elolvastam másik népszerű művét, a „Ne engedj el!”-t, és ugyan a stílus hasonló, mégis az határozottabban végigvezetett cselekménnyel bír. A két író dinamikája egyértelműen látszik, hiszen Coben korábbi munkája sokkal jobban szerkesztett, jobban kitartott a feszültség.
Összességében nem nevezném a „Búcsú nélkül eltűntél” könyvet kifejezetten rossznak. Élvezetes és pörgős, de attól tartok, az okos történetek kedvelői számára nem fog kielégítő élményt nyújtani. Míg mások talán lenyűgöződnek a tipikus thriller elemekből, én inkább egy jól kidolgozott, átgondolt narratívát keresek, nem pedig azt, hogy a cselekmény csavarjait a sötétben hagyják.
Reese Witherspoon és Harlan Coben: Búcsú nélkül eltűntél
Fordította: Dési András György
Jaffa, 2026, 5999 Ft
