A rombolás és valóság közötti határok eltűnése
Első pillantásra Mihai Barabancea román fotós képei egy ártalmatlan káoszt tárnak elénk, de a mögöttes üzenetek mélyebbre nyúlnak. Egy Timberland-bakancsos alak, egy angyalszárnyakat viselő tag a középkor szétfolyó esztétikájából, vagy egy elszabadult ló egy balkáni lakótelepen – mindezt a valóság és az abszurd közötti törékeny vonalon látjuk. Ezek a képek nem adják magukat könnyen, hiszen az értelmezés látszólagos egyszerűsége mögött feszül az alkotó által tervezett bizonytalanság. Barabancea képei nemcsak zavarba ejtenek, hanem egyenesen megragadnak, és tudat alatt követelik a figyelmet.
Elborult jelen, disztópikus jövő
A Cyborg Dolphin Tears öt éven át készített képsorozata egy olyan világot ábrázol, ahol lovak, bárányok és kakasok mellett robot- és páncélruhás emberi torzók, VR-szemüveg mögött rejtőző alakok is megjelennek. Ezek a képek túllépnek a hagyományos dokumentarizmuson; groteszk víziók, amelyekben a jelen pusztulása találkozik egy elrontott jövő árnyékával. Az emberi mivoltától szinte teljesen eltávolodott figurákat látunk, akik egy rideg, kiborgokkal és törött struktúrákkal teli díszletben élik félhalott életüket. Barabancea szerint az eltérő korszakok összemosódása és az ikonográfiák újraformálása az, ami a metamodernben új narratív mintázatokat teremt.
Balkánfuturizmus és a szent múlt újragondolása
Barabancea képeiben az erodált múlt ikonográfiái keverednek az emberi és gépi elemekkel. A szentet még felismerhetjük a régi ikonográfiában, míg az új groteszk formában vegyül a képbe: műkörmök, fémes szerkezetek, és robot-ember hibridek törik meg a tradicionális képi logikát. Az alkotó ezt a stílust balkánfuturizmusként nevezi meg, amely nem a nyomor vagy az olcsó trash romantikázása, hanem egy esztétikai sokk, amely újradefiniálja Kelet-Európa vizuális identitását.
A múlt, a jövő és a papíron túl
A sorozat keretében használt technológiák szintén az alkotói vízió részei. Az analóg fényképezőgépekkel készült képeket készakarva roncsolják, a nyomtatás során pedig különleges ezüstszínű festékkel és „nanorobotikus szennyezések” effektekkel teszik még egyedibbé. Mintha már a képek fizikai hordozóját is fertőzővé tenné a világ, amelyet ábrázolni próbálnak. Az eredmény nemcsak művészet, hanem egy tudatosan erodált médium.
Zaklatott elmélet, zavarba ejtő gyakorlat
A képek nem csupán vizuális sokkhatások: ellentmondásosak abban is, hogy egyszerre késztetnek az ismeretlentől való félelemre és az elragadtatásra. Barabancea konstrukcióit a valósággal való folytonos párhuzam és ellenállás teszi lenyűgözővé. Képei valahol ismerősek, mégis megfoghatatlanul idegenek, mintha egy szürreális álomban járnánk, amelyben minden abszurd részlet mégis valóságként hat.
Az alkotás, amely fertőz
A Cyborg Dolphin Tears nem csupán a képek témája miatt vált ki erős érzelmeket, hanem a diszkomfort művészi eszközzé válásával is. Az esztétikai határok feloldásával Barabancea megteremti a saját „futurisztikus romlottságát.” Az alkotásaiban megjelenő lények és jelenetek elbizonytalanítanak, hogy hol végződik az emberi, és hol kezdődik a mesterséges.
Forrás: telex.hu/foto/2025/05/10/mihai-barabancea-nagykep-cyborg-dolphin-tears
