Újabb bizonyítékok a torinói lepel középkori eredetéről
A torinói lepel DNS-nyomai részletes vizsgálatokon estek át, és az elemzések alapján új megállapításokra jutottak a kutatók. A Találkozások Különleges Anyaga (Live Science) beszámolója alapján a leplen többek között sárgarépa, dinnye és vörös korall DNS-ét azonosították, ami arra utal, hogy a tárgy szennyeződött.
Fontos megemlíteni, hogy hiányoztak azok a növény- és állatfajok, amelyek a levanti régióhoz vagy a bibliai narratívákhoz kapcsolódnának. Ezen túlmenően a leplen felfedezett növényfajok közül néhány csak a 16. században érkezett Európába, ami arra utalhat, hogy a lepelhez kötődő szennyeződések évszázadokkal a keresztény korban később juthattak el a textíliához. Egyes DNS-nyomok Indiához köthetők, ami szintén szakszerű vélekedések szerint arra utalhat, hogy a lepel eredete Indiából származik.
A kutatók megállapításai megerősítik azokat a tudományos érveket, amelyek korábban is arra hívták fel a figyelmet, hogy a torinói lepel nagy valószínűséggel középkori hamisítvány. A felvett írásos emlékek alapján a lepel először 1354-ben jelent meg a franciaországi Lirey faluban, ahol már akkor is heves viták folytak annak eredetéről.
A lepel 4,4 méter hosszú és 1,1 méter széles, rajta egy halovány emberi ábrázolással, melyet sokan a keresztre feszítés relikviájaként ismernek. Ezen kívül több, állítólag vérről származó foltot is azonosítottak rajta. A lepel korát a legmegbízhatóbb bizonyítékok egyike, egy 1989-es szénizotópos vizsgálat, amely szerint a tárgy 1260 és 1390 között készült, tehát egyértelműen a középkorhoz köthető.
2015-ben Gianni Barcaccia, a Padovai Egyetem genetikai professzora arra a következtetésre jutott, hogy a lepel Indiában készülhetett. Ezt egy genetikai elemzés eredményei alátámasztották, amelyet olyan mintákon hajtottak végre, amelyeket 1978-ban gyűjtöttek a lepelből. A legújabb kutatások, modernebb technológiával történő vizsgálatot alkalmazva, ugyanezeket a mintákat elemezték.
A DNS-elemzés eredményei szerint az állati DNS körülbelül 44%-át macskák és kutyák mintái alkották, de más állatmaradványok, mint például csirke, szarvasmarha, kecske, juh, sertés, ló, szarvas és nyúl is megtalálhatók voltak. Ezen kívül bőratkák, kullancsok és különféle halfajok DNS-nyomait is azonosították.
A növények DNS-ét vizsgálva megállapították, hogy a sárgarépa körülbelül 31%-át tette ki a növényi DNS-nek. Emellett találtak búza-, kukorica-, rozs-, paprika-, paradicsom-, burgonya-, dinnye- és uborka-maradványokat, valamint mogyorót, banánt, mandulát, diót és narancsot is. Ezek között azonban hiányoztak a mediterrán térség jellemző növényei, mint az olívabogyó, a datolya és a gránátalma, ami tovább árnyalja a lepel eredetével kapcsolatos vitát.
A kutatás szerzői hangsúlyozzák, hogy a leplen talált emberi DNS közel 40%-a indiai eredetű, ami újabb jel arra, hogy a fonalat indiai származású anyagokból készíthették. A legújabb felfedezések tehát tovább erősítik azt a meggyőződést, hogy a torinói lepel nem lehet több mint egy középkori ál-relikvia.
