Az inváziós fajok ellen már a túrázás utáni ruhaporszolás is segít
Mosómedve, tigrisszúnyog, cseresznyegarnéla, prérifű – néhány példa azokra az inváziós fajokra, amelyek az utóbbi évtizedekben Magyarországon is elterjedtek. Bár elsőre ökológiai kérdésnek tűnik, az idegenhonos fajok terjedésének jelentős gazdasági és társadalmi vonzatai, valamint egészségügyi kockázatai is vannak.
„Olyan vírusokat vagy baktériumokat hozhat egy inváziós faj, amit egyáltalán nem is ismerünk” – mondja Biró Zsolt vadbiológus a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont Megállíthatatlan természet című filmjében, amelyhez kapcsolódva a következő hetekben tíz rövidebb epizód is megjelenik.
A film fontos üzenete, hogy az invázió nem távoli, jövőbeli probléma: a folyamat már most is alakítja környezetünket. Az inváziós fajok terjedését legtöbbször nem lehet megállítani, ezért kiemelten fontos a korai észlelés és a monitorozás.
Az Észak-Amerikában őshonos mosómedve emberi közvetítéssel került Európába, eredetileg prémje miatt tenyésztették. Magyarországon először 1982-ben, Lövő közelében észlelték, 1998-ban Gödöllőn vemhes nőstényt fogtak be. Az utóbbi években Budapest környéke és az Ócsa térsége lett a gócpont. A fajnak speciális féregparazitája van, amely emberre is átterjedhet, és a veszettség terjedésében is felmerül a szerepe. Gyérítésük indokolt, egyes egyedeket azonban műholdas nyomkövetővel engednek vissza a természetbe. A Gerzson nevű mosómedve több mint 300 hektárt járt be.
A cseresznyegarnéla házi akváriumokban is gyakori inváziós faj, rengeteg halparazitát és más fertőzést terjeszt. Egy populáció létrejöttéhez gyakran egyetlen ivarérett nőstény is elég. A termálvizek inváziós hotspotnak számítanak, és a változó klíma, az enyhébb telek is kedveznek az inváziós fajoknak.
2012 és 2016 között három új inváziós szúnyogfajt mutattak ki itthon: az ázsiai tigrisszúnyogról esik a leggyakrabban szó, de megfigyelhető a japán bozótszúnyog és a koreai szúnyog is. Ezek gyakran utazással és áruszállítással kerülnek be az országba.
Az amerikai szőlőkabóca egyre több hazai borvidéken jelenik meg, és az aranyszínű sárgaság kórokozóját terjesztve képes néhány év alatt letarolni a nem kezelt kerteket.
Az Észak-Amerikában őshonos prérifűt 2016-ban fedezték fel Kiskunhalasnál, mára a terület legtömegesebb fajává vált. A talaj szempontjából igénytelen, várhatóan gyakorlatilag minden talajon megjelenik. Az inváziós fajok kiszorítják az aszály miatt meggyengült őshonos fajokat, így a prérifű veszélyt jelent az árvalányhajra is. Mindez hosszabb távon a biodiverzitás csökkenéséhez vezet.
„Lehet, hogy ezek az értékek örökre megsemmisülnek” – mondja a filmben Halassy Melinda restaurációs ökológus.
A kutatók vizsgálták, mi történik, ha a ruhára tapadt magok – például a közönséges ebnyelvfű magja – bekerülnek a mosásba. Azt tapasztalták, hogy a 30, 40, sőt a 60 fokos mosás sem számol le az inváziós fajokkal, sőt még a csírázásukra is jó hatással van.
A terjedés megelőzéséhez a lakosság is hozzájárulhat citizen science programokon keresztül, ilyen a Szúnyogmonitor: a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont és a Pécsi Tudományegyetem közös projektje lakossági bejelentések segítségével térképezi fel az inváziós szúnyogokat.
Egyszerű hétköznapi döntésekkel is tehetünk a természetes életközösségek megmaradásáért: túrázás után söpörjük le a ruhánkra tapadt magvakat, kertünkbe csak őshonos fajokat telepítsünk, az akvárium vizét pedig ne engedjük egyből a szennyvízcsatornába.
