Késve ugyan, de Magyarország átültette a SLAPP-ellenes uniós irányelvet
Magyarországon szeptember közepén ültették át a közéleti részvételt akadályozó perek, azaz a SLAPP-ek ellen fellépő uniós jogszabályt. Az irányelv átültetésének határideje május 7. volt, így még az előző kormány ideje alatt el kellett volna fogadni a magyar törvényt, a feladat azonban az új kabinetre maradt.
Az Orbán-kormány részéről eleve nem mutatkozott nagy lelkesedés a jogszabály iránt: a 27 tagországból egyedüliként szavazott nemmel az uniós irányelvre. Az európai parlamenti felelős, a Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetségéhez tartozó Tiemo Wölken arról beszélt, hogy a per maga válhat fegyverré, amelyet megfélemlítésre, kifárasztásra és végül elhallgattatásra használnak.
Határokon átnyúló problémák és közös minimumszabályok
A SLAPP-perek átnyúlhatnak a határokon, miközben jelentős eltérések vannak abban, hogy az egyes tagállamok milyen védelmet nyújtanak ellenük. Wölken szerint közös alapszintre volt szükség ahhoz, hogy megakadályozzák a nemzeti jogrendszerek közötti különbségek kihasználását és a jogi fórumok közötti válogatást. Az uniós irányelv csak egy alapot jelent az összehangolt minimális előírásokhoz, a tagállamok ennél erősebb védelmet is nyújthatnak.
Az európai parlamenti felelős elégedett azzal, hogy erős európai keretet sikerült kialakítani, ugyanakkor nem tartja tökéletesnek az irányelvet. Kompromisszumokat kellett kötni, különösen a szabályok hatókörénél, amely alá a tagállamokon belüli ügyeket is be szerették volna vonni. Fontos biztosítékként említette a korai elutasítás lehetőségét, a védelmet az EU-n kívüli országok visszaélésszerű ítéletei ellen, valamint a költségek és a támogatás szabályozását.
Az irányelv hatóköre és a tagállamok mozgástere
Az irányelvet a határon átnyúló következményekkel járó polgári és kereskedelmi ügyekre kell alkalmazni, ami szélesebb körű annál, mint ha csupán azt vizsgálnák, hol laknak a felek. A tisztán határon belüli ügyek kívül esnek az irányelv hatókörén, ez azonban éppen arra ösztönözte a tagállamokat, hogy nemzeti szinten ennél tovább menjenek. Az uniós szabályozás meghatározza a védelem minimális szintjét, amelyet a tagállamok emelhetnek.
A Tanács egyetértett abban, hogy az ilyen perek problémát jelentenek, az ellentét inkább arról szólt, milyen erős legyen a válasz és milyen eszközöket használjanak. Az Európai Parlament szélesebb körű védelemre és erősebb biztosítékokra törekedett, míg a Tanács óvatosabb volt a hatókörnél és az eljárásokra gyakorolt következményeknél. Végül kompromisszum született, de a folyamat valós tárgyalás volt, nem csupán jóváhagyás.
A végrehajtás még folyamatban van
A vita nagy része arról szólt, mennyire menjenek messzire, hogyan lehet a biztosítékokat a gyakorlatban működőképessé tenni, és hogyan lehet megvédeni az ilyen perek áldozatait, miközben az igazságszolgáltatás elérhető marad a jogos perekhez. Wölken jelentéstevőként többséget épített a hatékony védelem mögé, és a nagyon erős parlamenti többség megmutatta, milyen széles körben támogatják, hogy komolyan vegyék ezeket a pereket. A közös nevező egyszerű volt: a bíróságoknak meg kell védeniük az emberek jogait, és nem válhatnak a kritikusok elhallgattatására szolgáló fegyverekké.
A végrehajtás még folyamatban van, és túl korai lenne befejezettnek nyilvánítani a közéleti részvételt akadályozó perek elleni harcot. Egy jó irányelv csak annyira erős, amennyire valós védelmet nyújt a bíróságokon. A valódi próba most az, hogy a tagállamok kihasználják-e a lehetőséget erősebb nemzeti biztosítékok kiépítésére, hogy a bíróságok hatékonyan alkalmazzák-e azokat, és bevonják-e a hazai eseteket ahelyett, hogy csak az irányelv határon átnyúló hatókörére korlátoznák a jogszabályt.
