Az USA az európai stratégiai üzemanyagtartalékok felszabadítását követeli
Az amerikai kormány azt követeli, hogy Európa szabadítsa fel stratégiai üzemanyag-tartalékait, és ennek nyomatékosítására az amerikai dízelexport leállításával fenyegeti Franciaországot, Németországot, Nagy-Britanniát, Olaszországot és Írországot. Az Európai Unióba behozott gázolaj több mint felét az Egyesült Államok adja, így a kiesés súlyos ellátási problémákat okozna.
Az iráni háború kitörését követő dízelárrobbanás különösen kellemetlen a novemberi félidős választásokra készülő amerikai kormánynak. Donald Trump azonban a közel-keleti konfliktus helyett egyre inkább Ukrajnát és az ott dúló háborút emeli ki a drágulás fő okaként, a megoldás terhét pedig részben Európára hárítaná.
Trump szeptember közepén felszólította Volodimir Zelenszkijt az orosz finomítók elleni támadások leállítására, azt állítva, hogy ez okozza a globális dízelhiányt. Az ukrán álláspont szerint az orosz kőolaj-finomítók legitim katonai célpontok, mivel Oroszország az ukrán energetikai infrastruktúrát támadja; Ukrajna 2024 óta támadja rendszeresen az orosz finomítókat.
Kína felfüggesztette az üzemanyagexportot
Kína október elején felfüggesztette a Hongkongon és Makaón kívüli üzemanyagexportját, hogy saját készleteit pótolhassa. A döntés hozzájárult az olajár emelkedéséhez, az ország súlya ugyanis az előző hónapokban megnőtt az üzemanyagok globális kereskedelmében, bár nem vált fontos exportőrré. A korlátozás jelzi, hogy a belső igények kielégítése nem zökkenőmentes.
Jelentős mennyiségek szabadulhatnak fel
Az amerikai követelések szerint 120 millió hordó gázolajat, a készletek több mint 40 százalékát kellene Európában hat hónap alatt felszabadítani. Ez a mennyiség körülbelül egy teljes havi uniós fogyasztásnak felel meg. Ha Európa enged, fél évig naponta nagyjából 660 ezer hordó dízel kerülhet piacra a tartalékból, míg az amerikai dízelimport mennyisége napi 302 ezer hordó.
Emmanuel Macron francia elnök pénteken bejelentette, hogy a G7-országok – Kanada, az USA, az Egyesült Királyság, Francia-, Olasz- és Németország, Japán és partnereik – 100 millió hordó kőolajat és dízelt szabadítanak fel biztonsági készleteikből, eleinte főleg az utóbbira koncentrálva. Ennek hatására az európai és amerikai határidős dízelárak is 5 százalék feletti mértékben estek.
A Bloomberg ugyanakkor arra hívta fel a figyelmet, hogy ez csak rövid, egy-két hónapos időtávon enyhíti a piaci feszültségeket. Két európai diplomata szerint a mostani bejelentés olyan mennyiségeket is tartalmaz, amelyeket már korábban felajánlottak az adott országok.
Bizonytalanság az amerikai kormányon belül
Az amerikai kormányon belül is bizonytalanságok mutatkoznak az exporttilalommal kapcsolatban. Szeptember végén Chris Wright amerikai energiaügyi miniszter több olajfinomítónál is érdeklődött az önkéntes dízelexport-korlátozás lehetőségéről, miközben az iparágban a piacok elveszítésével és munkahelyek megszűnésével kapcsolatos félelmek körvonalazódnak.
Trump elismerte, hogy a gázolaj kivitelének korlátozása miatt drágulhat a benzin. Ha export nélkül túl sok dízel maradna az Egyesült Államokban, rövid távon csökkenne az ára, de egy idő után a finomítók visszafoghatnák – a Reuters szerint akár 12 százalékkal – termelésüket, amivel a benzin kínálata is csökkenne, az ára pedig nőne.
Az EU visszautasította az amerikai fenyegetést
Az EU nem sokkal Macron bejelentése előtt még visszautasította az amerikai fenyegetést. Az Európai Bizottság szóvivője arról beszélt, hogy az amerikai dízelexport-tilalom aláásná az ország ellátási megbízhatóságába vetett hitet. Anna-Kaisa Itkonen hozzátette, október 15-én ül össze az EU olajkoordinációs csoportja, de ezt előre is lehet hozni, ha szükséges.
Ismerős módszer itthonról nézve
Itthonról nézve Trump törekvése ismerősnek tűnik, az áprilisi választás előtt ugyanis a kormány a stratégiai készletekre támaszkodva vezette be a védett üzemanyagárat. A különbség annyi, hogy az amerikai elnök most elsősorban még csak nem is a saját országának biztonsági készleteit használná erre a célra; az amerikai tartalékok jelentősen csökkentek az iráni háború kezdete óta.
Kapitány István gazdasági és energiaügyi miniszter szóba is hozta ezt az epizódot a G7 Paradigma konferencián, amikor arról beszélt, a Tisza Párt kormányzása alatt nem fordulhat elő, hogy árazási célra használják a stratégiai üzemanyagkészletet.
