Eltökélten napfürdőzni bukott birodalmak romjain
Mathias Depardon francia fotós Transanatolia című sorozata Törökország társadalmi, földrajzi és kulturális határvidékeit mutatja be. A képeken kőtömbök és gumimatracok, leomlott hidak és eltört fapadok, virágmintás bikinik és sötét öltönyök, elszánt reggeli gimnasztika és hadgyakorlat utáni mosoly látható. A sorozat azt vizsgálja, változik-e az identitás a két földrészhez tartozó ország ősöreg, hegyvölgyes, kopár tájékain.
Depardon a régió peremterületeire kalauzol: régmúlt és modernizáció, mítoszok és történetek, politikai érdekek és kulturális örökségek tranzitzónáiba, amelyek nemcsak elválasztanak, hanem találkozási pontokat is jelentenek. A sorozatot végignézve a Fekete-tenger térségétől a kurd területeken át a Kaukázusig kirándulhatunk.
A fotós Franciaországban, Belgiumban és az Egyesült Államokban nőtt fel. Brüsszelben kommunikációt és újságírást tanult, rövid ideig a Le Soir című belga lapnál dolgozott, azóta fotóriportok és háttércikkek készítésének szenteli idejét. Hosszabb projekteken dolgozik, amelyek során társadalmi, gazdasági, politikai és környezeti kérdéseket vizsgál. Munkáit közölte a National Geographic, a New Yorker és a Sunday Times Magazine, Transanatolia című könyvét 2020-ban adták ki. Irakban, Kínában, Indiában és Malajziában is voltak kiállításai.
Anatólia híd Európa és Ázsia között. A görög Aνατολή napkeletet jelent, a rómaiak Asia Minornak nevezték. Éltek itt az ókorban hettiták, frígek, kimmerek és lüdök. Perzsák és kelták, gótok és görögök, örmények és kurdok, mongolok és arabok, rómaiak foglalták el a területet, a 11. században letarolták Anatóliát a szeldzsuk törökök, nagyjából négyszáz évvel később jött az Oszmán Birodalom.
Az oszmán hódítástól fogva Anatólia a törökök kezén maradt, és az első világháborúban elszenvedett vereség után Musztafa Kemal Atatürk adott új államformát neki. Reformjai a választási rendszertől az oktatáson át az öltözködésig minden téren a nyugati civilizáció mintáit honosították meg, és lerakták az első szekuláris muszlim állam alapjait.
A második világháború kitörésekor az 1938-ban elhunyt Atatürk utóda, İsmet İnönü volt Törökország elnöke. İnönü 1941. június 18-án Ankarában aláírta a német–török barátsági szerződést, amely tíz évre garantálta Törökország semlegességét, viszont a törökök ennek ellenére komoly nyersanyagszállítmányokkal segítették a német hadiipart. A nyugati szövetségesek ultimátumot adtak Törökországnak: ha helyet akarnak maguknak az alakuló Egyesült Nemzetek Szövetsége tagjai között, 1945. március 1-jéig hadba kell lépniük a németekkel szemben. Törökország az ENSZ alapítója lett, 1952-ben pedig a NATO-hoz is csatlakozott.
Mathias Depardon hat évig élt Törökországban, ahol nemzetközi sajtóorgánumok számára készített fotóriportokat. A Transanatolia ennek a hosszú jelenlétnek az eredménye: nem egyetlen esemény dokumentációja, hanem egy összetett vizuális utazás lenyomata egy olyan országban, amelynek identitását máig meghatározzák a birodalmi múltnak, a modern nemzetállam létrejöttének és a kortárs geopolitikai folyamatoknak az egymásra rétegződései.
A Transanatolia képein portrék, városi tájak, infrastruktúrák és kopár síkságok váltják egymást. Depardon érzékeny a mindennapi élet apró részleteire és a táj nagy horderejű változásaira is. A fotók gyakran időtlennek tűnnek, mintha összeérnének rajtuk a közelmúlt és a régebbi érák mintázatai. A múlt és a jelen így nem egymást követő korszakokként, hanem egy köztes tér egymásra rakódó tapasztalataiként jelenik meg.
Mathias Depardon Transanatolia című kiállítása a fotográfia 200. születésnapja alkalmából világszerte 2026-tól 2027 szeptemberéig tartó A francia fény két évszázada című jubileumi programsorozata keretében 2026. október 25-ig látogatható a Mai Manó Ház ProjectLab Galériájában.
