Egy brassói kereskedőnő, aki túlnőtt a férjén
Apollonia Hirscher neve ma is jól ismert Brassóban: utca, kulturális központ és a főtéri egykori vásárcsarnok is őrzi emlékét. A 16. századi kereskedőnő saját Wikipédia-szócikket is kapott, míg férjének, Lucas Hirschernek nincs önálló szócikke, pedig ő is a városbírói és a törcsvári várnagyi tisztséget töltötte be.
Apollonia életének korai szakasza kevésbé ismert: Nagyszebenben született, de a születésének pontos ideje és házassága előtti élete nem maradt fenn. Férjéről több adat áll rendelkezésre: már a házasságuk előtt is Brassó leggazdagabb polgárai közé tartozott, késekkel, takarókkal, puskaporral, borral és rézzel kereskedett, üzleti kapcsolatai Havasalföldtől Prágáig terjedtek, és oszmán eredetű portékákat is árult.
Amikor férje 1541-ben meghalt, Apollonia örökölte a jelentős vagyont és a kereskedelmi kapcsolatokat. A korabeli kereskedőfeleségek a férjük mellett tanulták ki a szakmát, és megözvegyülve saját nevükben folytathatták az üzletet. Apollonia élt ezzel a lehetőséggel: átvette és továbbfejlesztette férje vállalkozását.
1542 őszén Petru Rareș moldvai fejedelem betört Erdélybe, és megpróbálta visszaszerezni korábban elveszített várait. Apollonia száz aranydukátot és két feldíszített parádés lovat ajánlott fel, hogy a fejedelem kímélje meg Brassót. A város összesen 1500 aranydukátot küldött a fejedelemnek, abban a reményben, hogy a környező falvakat is megvédhetik. A moldvai sereg azonban október 26-án már Vidombák és Feketehalom térségében járt, és a fizetség ellenére feldúlta a vidéket.
A reformációt támogató kereskedőnő 1545-ben kétszáz aranydukátot adományozott a város szegényeinek. Azt kérte, hogy az összeg hozamából minden évben annyi bort vásároljanak, amely segít a szegényeken, ápolják a szőlő termésével sebeiket, és erősítsék őket.
Legnagyobb vállalkozása a főtéri Kereskedőház felépítése volt. A 67 méter hosszú épületegyüttes két párhuzamos szárnya belső udvart fogott közre, ahová a kereskedők megrakott szekereikkel is behajthattak. A földszinti oszlopsor mögött kisebb boltok sorakoztak, a kézművesek fedett helyen kínálhatták portékáikat. Az épületben kapott helyet a városi mérleg is, amelynek használatáért díjat szedtek a külhoni és helyi kereskedőktől.
Apollonia mindezt saját vagyonából finanszírozta. A bőkezű adományhoz egy legenda is kapcsolódik, amely szerint a csarnok felépítését végső soron sírrablóknak köszönhette Brassó. Orbán Balázs néprajzi gyűjtő jegyzése szerint a gazdag özvegy egyetlen leánya hirtelen betegségben elhunyt, az anya legbecsesebb ékszereit a lányára rakta, és a családi sírboltba temette. A gazdag ékszerek tolvajokat csaltak oda, akik feltörték a sírt, és el akarták lopni az ékszereket. A halott ujján lévő értékes gyűrűt azonban nem tudták levenni, ezért az egyik tolvaj le akarta vágni az ujjat. Ekkor a lány, aki csak tetszhalott volt, felült a koporsójában, a sírrablók pedig rémülten elmenekültek. A lány hazament az anyjához, aki a boldogságában fogadalmat tett, és e szerencsés esemény emlékére építtette a bazárt.
Nem tudni, hogy a legenda igaz-e, de az biztos, hogy Brassónak már régóta szüksége volt fedett bazárra. A csarnok építésére már 1527-ben pénzt szedtek a halkereskedőktől, később a hús- és fűszerárusoktól is, de végül a gazdag kereskedőnő adománya tette lehetővé az épület elkészültét. A feljegyzések szerint a Kereskedőház felhúzása nyolcezer aranydukátba került, amiből abban az időben hozzávetőleg ezerháromszáz–ezerötszáz ökröt lehetett volna vásárolni.
Apollonia mindössze két évig láthatta az elkészült vásárcsarnokot, mivel 1547 decemberében meghalt. A város korabeli orgonistája „állandóan serénykedő, istenfélő matróna”-ként ír róla, aki „okos, megértő asszony volt, szívesen osztogatott alamizsnát, és a szegényekkel sok jót tett”.
A Kereskedőházat az évszázadok során többször átépítették, 1960 és 1963 között átfogóan helyreállították. Brassóban több helyen is találkozhatunk a kereskedőnő nevével: az egykori vásárcsarnok homlókzatán a címer alatt olvasható a neve mint adományozóé, a Kereskedőház melletti utca pedig 1991 óta viseli Apollonia Hirscher nevét. Róla nevezték el a város egyik kulturális központját is, amely az egykori szász bank épületében működik, és Brassó történelmét idéző eseményeken olykor be is öltöznek Apolloniának.
