Arturo Toscanini a Monte Santo tetején vezényelt győzelmi koncertet 1917-ben
1917. augusztus 23-án véget ért a tizenegyedik isonzói csata. Az olasz csapatok ellenőrzésük alá vonták a Karszt-fennsík Isonzó folyótól nyugatra eső részét. A hatodik isonzói csata, Görz elfoglalása után ez volt az olasz hadsereg következő említésre érdemes győzelme, noha csekély eredménynek számított két év iszonyatos küzdelem után. Az eredeti tervek szerint az olaszoknak már régen a cári csapatokkal kellett volna találkozniuk a magyar Alföldön, ehhez képest a többségében magyar katonákból álló ezredek makacsul ellenálltak a Doberdó kőtengerében.
Az első világháború tömegháború volt, 1917-re már szinte minden hadra fogható európai férfi egyenruhában szolgált. A propaganda soha nem látott jelentőségre tett szert. Olaszország csak egy évvel a háború kezdete után lépett harcba, a társadalom megosztott volt, beavatkozókra és semlegesekre oszlott. A parlamentben többségben voltak a semlegesség hívei, de 1914-ben a szarajevói merénylet nyáron, az olasz törvényhozás szünetében történt, így a kormány felhatalmazás nélkül kezdhetett diplomáciai manőverekbe. 1915-re Olaszország elkötelezte magát az antant mellett. 1917-ben minden katonai sikernek hatalmas publicitást kellett kapnia.
Az olasz művészvilág is megosztott volt. Giacomo Puccini pacifizmusa és bécsi kapcsolatai miatt a semlegesség híve volt, míg kora leghíresebb karmestere, Arturo Toscanini lángoló nacionalista. Toscanini abban hitt, hogy Olaszország nem kapja meg az őt megillető babérokat Európában. Olaszország hadba lépésekor New Yorkban, a Metropolitanben vezényelt, de azonnal hazautazott. Jótékonysági hangversenyeken vezényelt, a front mögött pihenő katonákat látogatta. Felesége és lánya a Vöröskeresztben dolgozott, hadköteles korú fia, Walter a tüzérekkel az Isonzónál harcolt.
1917. augusztus végén Toscaninit jótékonysági frontlátogatásra hívta két zenekedvelő tábornok, Antonino Cascino és Maurizio Ferrante Gonzaga. Augusztus 24-én Collióba érkezett, majd Plavánál átkelve az Isonzón Dolga Niváig jutott. Innen gyalogosan ment tovább, útközben találkozott a hadosztály zenekarával. Cascino tábornoktól tudta meg, hogy augusztus 25-én elfoglalták a Monte Santót, amelyet másnap meg is mutatott neki.
A 618 méter magas domb hatalmas jelentőséggel bírt az olaszoknak. A Görz városát három oldalról körbevevő szent hegyek – San Martino, San Gabriele, Monte Santo – elfoglalása az olasz, megvédése pedig az osztrák–magyar csapatok mániájává vált. A Monte Santo birtokbavétele szimbolikus jelentőséggel bírt.
Nem tudni, kinek az ötlete volt, hogy a még utóvédharcot folytató osztrák–magyar csapatok közvetlen közelében koncertet vezényeljen Toscanini. Tény, hogy 1917. augusztus 26-án, miután a zenekar kézben cipelte fel hangszereit a hegy első vonalainak közelébe, este tíz órakor Arturo Toscanini egyórás koncertet vezényelt. A pontos műsor nem ismert, marsokat és nemzeti himnuszukat játszották. A zenekarban játszó Pietro Toschi szerint a karnagy minden szám után elkiáltotta magát: Viva l’Italia!
Nem tudni, mekkora közönsége volt az olasz oldalon a hangversenynek, az osztrák–magyar oldalon mindenesetre jól hallották, mert a koncertet néhány vakon leadott gránátlövés zavarta meg. Személyi sérülés nem történt, a nagydob kapott srapneltalálatot és beszakadt. Négy nap és négy éjjel maradt a maestro és zenekara a Monte Santo közvetlen közelében, de Toscanini ezután sem hagyta ott a frontot.
Szeptemberben az olasz II. hadsereg parancsnoka, Luigi Cappello tábornok magához hívatta. A karmester azt hitte, a következő koncertekről és talán egy hadseregzenekarról lesz szó. Ehhez képest egy felvonuló bersaglieri zászlóaljjal a háttérben a tábornok személyesen tüntette ki Toscaninit a Katonai Érdemérem ezüst fokozatával és két puszival. Beszámolók szerint könnyekig meghatódott, talán ez volt karmestersége alatt az egyetlen epizód, amikor zavarba tudták hozni.
Zenekarával ezután is rendszeresen adott koncerteket a vonalak mögött, operák nyitányait és népszerű részleteit adták elő pihenő és sebesült katonáknak. A koncerteket mezőkön, lebombázott falvak romos épületei között rendezték. Egészen a tizenkettedik, azaz utolsó isonzói csatáig maradt a háborús frontszakaszon. 1917. október végén–november elején az osztrák–magyar csapatok német segítséggel áttörték a frontot, teljesen szétzilálva az olasz II. hadsereget. A háború ezután a Piave folyó mentén folytatódott.
Toscaninit legbelül izzó szenvedélye tette karmesteróriássá, ahogy hazafivá is. Mint a zenében, úgy az életben is mindig hű maradt elveihez. Maximalizmusa hírhedt volt, ma már nem tűrne el zenekar ilyen mérvű szekatúrát, igaz, így állítólag mindenkiből a legjobb formáját volt képes kipréselni.
