Százmilliárdok szabadulhatnak fel a rezsicsökkentés átalakításával
Az Európai Unió energiaszegénység-kutató szervezetének júliusi jelentése kibővítette az energiaszegénység fogalmát: a téli fűtési nehézségek mellett immár a nyári hőséget, a hőstresszt, a hátrányos lakhatási körülményeket és a közlekedési sérülékenységet is figyelembe veszi. A jelentés a hagyományos Eurostat-mutatók mellé klímaadatokat és egészségügyi-halálozási statisztikákat is beemel, rámutatva, hogy a rosszul szigetelt otthonok és a szélsőséges nyári hőség együttesen fokozott hőstresszhez és többlethalálozáshoz vezethetnek.
A hazai rezsicsökkentési rendszer ezzel szemben egyetlen küszöbértékre épül: évi 2523 kilowattóra fogyasztás alatt mindenki közel 36 forintos kedvezményes árat fizet az áramért, fölötte a magasabb lakossági piaci ár lép életbe. A rendszer nem tesz különbséget aközött, hogy valaki azért fogyaszt keveset, mert egyedül élő nyugdíjas egy 50 négyzetméteres panellakásban, vagy azért, mert tehetős háztartásban él és tudatosan optimalizál. Hasonlóképpen nem különbözteti meg azt sem, aki azért lépi túl a küszöböt, mert rosszul szigetelt, vidéki házban nincs más fűtési módja.
A lakossági szegmens megbízható, idősoros fogyasztóiprofil-adatainak hiánya strukturális probléma: bár a mérhetőség műszakilag elérhető, az elosztói és szállítói szabályozás jelenlegi formájában senkinek nincs pénzügyi érdeke a valós fogyasztási minták feltárására. Az MVM, az OPUS és az E.ON, valamint a versenytárs nélkül maradó kereskedői ág egy évtizede kényelmes szimbiózisban él ezzel a helyzettel – amíg nincs adat, addig elszámolás sincs.
Az uniós szabályozás azonban egyre szorosabban kötelezi a tagállamokat. A lakossági energiaügyi csomag 2026 végéig kötelezővé teszi a 24 órán belüli kereskedőváltás lehetőségét, az energiaközösségek integrációját és a sérülékeny háztartások korai digitális azonosítását. A szociális klímaalap és az ETS2 keretében Brüsszel 86,7 milliárd eurós forrást nyit meg 2026 és 2032 között, amelyet szigetelésre és energetikai felújításra lehet fordítani – de csak annak az országnak, amely tételesen igazolni tudja, kit és miért támogat. A magyar rendszer ma strukturálisan alkalmatlan ezen források lehívására, mivel nincsenek rétegzett adatok és nem láthatók a sérülékenységi pontok.
A 2010-es évek első felében a Központi Adatgyűjtő és Feldolgozó (KAF) Zrt. egy független, a kereskedőktől és hálózatüzemeltetőktől elválasztott központi adatagórája lett volna, ami Európát megelőzve teremtett volna tiszta piaci feltételeket. A KAF azonban minisztériumi hatalmi harcokban elvérzett, helyette a Mavir leányvállalata, a Központi Okos Mérés (KOM) Zrt. kapta meg a feladatokat, amely 2017-ben 3,6 milliárd forintos szerződést kötött a francia Sagemcommal. Az okosmérés elterjesztése elakadt, és kialakult egy monopolisztikus információs zárvány a holding falain belül.
A KSH adatai szerint az egy háztartásra jutó havi villamosenergia-fogyasztás országos átlaga alig 173,5 kilowattóra, így a 2022-ben meghúzott havi 210 kilowattórás küszöb mintegy 20 százalékkal az átlag fölött van. Egy átlagos, három-négy fős család 250–350 kilowattóra közötti havi fogyasztással már ma is túllépi a kedvezményes keretet és fizeti a 70,1 forintos piaci árat. Piaci becslések szerint a teljes 13–15 terawattórás védett lakossági piacból 2–6 terawattóra minden további nélkül piacosítható lenne, ami jelenlegi árakon akár évi 200 milliárd forintot is meghaladó megtakarítást eredményezhet a teljes 600–1000 milliárd forintos rezsialapon belül.
A földgázpiacon hasonló a helyzet: az évi 1729 köbméteres keret alatt a gáz ára köbméterenként mintegy 102 forint, felette viszont 767 forintra ugrik, ami több mint hétszeres különbség. Az okosmérés penetrációja a gázszektorban gyakorlatilag nulla, így a hálózat merev, elméleti hőmérsékleti jelleggörbék alapján számol el, ami hónapokig tartó utólagos számlakorrekciókhoz vezet.
A legolcsóbb energia az, amit meg sem kell termelni – és ha a felszabaduló, piackonform fogyasztott volumen a piacra kerülne, a rezsialapokon belüli megtakarítás nem szociálpolitikai veszteség, hanem átcsoportosítható forrás lenne, amelyből célzottan lehetne szigetelni és felújítani a magas fogyasztású, de alacsony jövedelmű kényszerfogyasztók otthonait.
