A múlt hibái kísértenek: Jön a magasabb eurókamat?
A múltbeli pénzügyi döntések és azok következményei egyre inkább reflektorfénybe kerülnek az európai kamatvárakozások terén, különösen az iráni konfliktus kirobbanása miatt. 2026 elején a globális pénzpiacokon kamatcsökkentések valósultak meg, kivéve Japánt, ahol a japán jegybank, végre, hosszú idő után, kamatemelésbe kezdett. Azonban március óta a trend megfordult, és a piacok egy eurózónás kamatemelést áraznak, amely még az Egyesült Államokra is kihatással van.
A Hold Alapkezelő elemzői számára továbbra is kétséges, hogy a jelenlegi gazdasági környezet indokolná az ilyen lépések megtételét. Az inflációt kiváltó sokk, amely a háború következménye, alapvetően a kínálati oldalról érkezik, amit a monetáris politika korlátozottan tud kezelni. Az elemzők véleménye szerint a kamatemelés nem tűnik indokoltnak, sőt, a kivárás stratégiai döntése lehetne a legésszerűbb alternatíva.
A kamatemelés, mint rossz megoldás
A Hormuzi-szorosban kialakult feszültség következtében számos alapanyagnál, köztük az energiahordozóknál is hiány alakult ki, ami klasszikus kínálati sokkot eredményezett. Ilyenkor a tipikus reakció az egyszeri árszintugrás, ami hiánya miatt átmeneti inflációt generál, amely után az árak új, magasabb szinten stabilizálódnak. A legnagyobb kockázat akkor merül fel, ha ez a sokk tartósan beépül a gazdasági szereplők várakozásaiba, ami felfelé nyomhatja a bérek alakulását is. Ilyen esetben indokolt lehetne a kamatok emelése, hogy megfékezzék a többkörös infláció alakulását.
Jelenleg azonban nincsenek egyértelmű jelei annak, hogy érdemes lenne a kamatemelést fontolóra venni, a gazdasági lassulás és a gyengülő munkaerőpiac inkább kedvezne a kamatcsökkentésnek. Az inflációt kiváltó ok nem a megugró kereslet, hanem a szűkös kínálat.
Piaci reakciók és az EKB kommunikációja
Érdekes párhuzam, hogy a piacok úgy látják, hogy kamatemelés várható, és az Európai Központi Bank (EKB) kommunikációja is egyre inkább a szigor irányába mutat. Bár az április 30-i ülésen változatlanul hagyták a kamatokat, a közleményükben hangsúlyozták az inflációval szembeni határozott fellépés szükségességét. Döntéshozók, akik a Reutersnek nyilatkoztak, egy júniusi emelést sem zártak ki, annak ellenére, hogy a többkörös infláció kockázata még nem látszik akut problémának.
Elemzőink sokáig úgy vélték, hogy a jegybank nem fogja valóban végrehajtani a kamatemelést, ugyanakkor a piaci árazás és a stabilitás megőrzése érdekében ez már szinte elkerülhetetlenné vált. A következő kamatdöntésig kérdés, hogy a Hormuzi-szoros és a globális olajellátás helyzete rendeződik-e.
Kamatemelési reflexiók
A kamatemelés emellett a többkörös inflációval kapcsolatos félelmekre is épít. Christine Lagarde, az EKB elnöke ugyanis úgy véli, hogy ezen kockázatok jelenleg nem indokoltak. Ez a kétkedés nem véletlen; a múlt tapasztalatai, mint például a 2022-es késlekedés, mindinkább azt sugallják, hogy a piaci szereplők és a jegybankok „óvatossági logikát” követnek.
Ez az óvatosság egy korábbi kamatemelésről való tapasztalatból fakad, amikor a jegybankok túl sokáig várták a válaszlépést, és csak drasztikus kamatemelésekkel tudták letartóztatni az inflációt. A vonatkozó piaci reflexek olyan reakciókat generálhatnak, amelyek az azonnali intézkedés irányába hatnak, pedig sok esetben a kivárás megfelelőbb válasz lehet, különösen egy geopolitikai eredetű kínálati sokk esetén.
Például 2011-ben, egy hasonló szituációban a jegybankok kamatemelési lépést tettek, amit az eurózóna 2012–13-ban elhúzódó recessziója követett. Ezt az EKB akkoriban az egyik legnagyobb szakpolitikai hibája gyanánt tartják számon.
Hogy állunk most?
Azonban 2011 helyzete nem azonos a jelenlegivel; a mostani gazdasági környezet sokkal kedvezőbb a háztartások és a cégek alacsonyabb eladósodottsága miatt. A júniusi kamatdöntésig van idő a helyzet jobb megértésére. Ha esetleg stabil megállapodás születik az iráni háború végéről, úgy az energiárak emelkedését átmenetinek tekinthetjük. Ez esetben a sokk nem épülne be a tartós árképzési döntésekbe, és a középtávú inflációs, illetve növekedési pályák nem torzulnának lényegesen.
