Még mindig jobb két manipulatív emberrel nyaralni, mint sehogy
A film, amely már biztosan elnyerte a közönség szimpátiáját, a „Segítség!” című vígjáték, több okból is említésre méltó. Középpontjában Rachel McAdams éppen úgy áll, mint ahogyan a legkiválóbb színészek képesek bármilyen szerepben megjelenni. McAdams már régen bebizonyította, hogy a legjobb választás bármely produkció számára legyen az vígjáték, dráma vagy akár egynegyed évszázados romantikus klasszikus. Karrierje során számos emlékezetes alakítást nyújtott, amelynek teljesítménye a magyar szinkronnal sem csorbult. Az olyan filmek, mint a „Bajos csajok”, „Éjszakai játék” és „Szerelmünk lapjai” mind-mind tanúbizonyságai ennek a tehetségnek.
McAdams és Sam Raimi rendező összefonódása ott rejlik a Marvel-univerzumban, ahol a „Doctor Strange” második részében együtt dolgoztak. Raimi, akinek neve összefonódik a klasszikus ‘Evil Dead’ horrorral, a Pókember-trilógiával és számos más sikerfilmmel, olyan egyedi stílust honosított meg, ami az érzelem és a rémület határmezsgyéjén egyensúlyoz. Ezt a stílust, amely keveri a sötét humort a groteszk horrorral, csodálatosan megjeleníti a „Segítség!” filmben is.
A „Segítség!” legfőbb vonzereje a film kedves pimaszsága, mellyel a néző gyomrát zavarba ejti, és saját érzelmi érzékenységét antagonistává változtatja. A történetben Linda, akit McAdams játszik, egy munkájában megvetett figura, aki új főnökével, Bradlelyel (Dylan O’Brien) egy lakatlan szigetre kerül, miután a gépük lezuhan. Linda, aki hatalmas Survivor-rajongó, a túlélő készségeit alkalmazza, míg Bradley, a tehetetlen új főnök, küzd a helyzethez való alkalmazkodással.
Raimi ravasz manipulációval bonyolítja a történetet, amely a karakterek között feszültséget kelt. A humoros, mégis horrorisztikus pillanatok – például, amikor a légikatasztrófa közepén egy kolléga kétségbeesetten segítségért kiált – emlékeztetnek Raimi mesterségbeli tudására, amely a „Pokolba taszítva!” ellenállhatatlan gonoszságát idézi. A „Segítség!” sokkal közelebb kerül a nézők gyomrához, mint azt elsőre gondolnánk.
A film dinamikája kétszereplős kamaradrámaként is működik, amely a gyönyörű trópusi szigeten játszódik, a karakterek folyamatos civódása pedig szórakoztató feszültséget teremt. Talán nem annyira izgalmas a túlélési aspektus, hiszen Linda már-már megszállottan alkalmazkodik a szigeti élethez, míg Bradley a helyzetben egyre inkább tehetetlenné válik. A feszültség jelenléte azonban mindig fenntartja a néző érdeklődését.
Raimi ügyesen fűszerezi a narratívát, megtestesítve a komplex érzelmeket és a kacér humor ütközését, amely megkülönbözteti a filmet a gyengébb alkotásoktól. A „Segítség!” remek példája annak, hogy miként lehet humorral és drámával ötvözni a történetmesélést, és sokkal szórakoztatóbb, mint amilyennek első látásra tűnik. Ez a film január 29-től látható a magyar mozikban.
