Mathieu Kassovitz: A mozinak annyi
Az 59 éves Mathieu Kassovitz az Urániában tartott mesterkurzusa előtt a magyar filmarchívumban nézte meg nagyapja, Kassowitz Félix közel százéves animációit. A telefonján lelkesen mutogatta az előkerült rajzokat, majd arról beszélt, hogy szerinte a mozi halott. 15 éve nem rendezett nagyjátékfilmet, de a mesterséges intelligencia miatt újra érdekelni kezdi a film.
A Star Warst szórakoztatóipari terméknek tartja, és úgy véli, már rég nem ugyanazt nevezzük filmművészetnek, mint amin ő felnőtt. Mindezt attól az embertől lehet hallani, aki 27 évesen elkészítette A gyűlöletet, amely idén 31 éves, és amelyet Budapesten, Bronxban és Párizsban is ugyanúgy értenek.
A filmmel Cannes-ban elnyerte a legjobb rendező díját, később a legjobb filmnek és a legjobb vágásnak járó César-díjat is megkapta. Kassovitz később olyan filmeket rendezett, mint a Bíbor folyók, színészként pedig az Amélie csodálatos életétől Steven Spielberg Münchenjén át a Star Wars-univerzumig jutott.
Az 1956-ban emigráló magyar apától és francia anyától született színész-rendező kiábrándultnak és pesszimistának tűnik, de figyeli azokat a huszonéveseket, akik iPhone-nal és a YouTube segítségével tanulnak meg filmezni, miközben maga is mesterséges intelligenciával készíti új animációs filmjét.
Úgy látja, ma egy 15 éves gyerek is simán készíthet otthon látványos űroperát. Nagyapja, Kassowitz Félix képzőművész volt, aki már a harmincas években animációs filmeket készített. A háború alatt munkatáborba deportálták, ahol rajzolni kezdett, képeslapokat készített a katonáknak, így próbált túlélni.
A filmarchívumban most előkerültek a nagyapja filmjei és rajzai, amelyeket korábban soha nem látott. A családi humorról szólva elmondta: tipikus magyar zsidó humor, amelyben a pozitív mondat mögött mindig ott van valami abszolút negatív.
Az 1995-ös A gyűlölet kapcsán felidézte a korabeli párizsi hiphopszínteret, ahol mindenkinek megvolt a maga szubkultúrája: punkok, ska-arcok, rockerek, diszkósok, The Cure-rajongók. Eleinte talán száz emberből állt a színtér, ugyanazokon a helyeken találkoztak, graffitis helyeken fújtak.
Iszonyatos energia és utópisztikus hangulat uralkodott, tényleg azt hitték, hogy meg fogják változtatni a világot. Nagyon politikus közeg volt, mindenkit aktívan mozgattak a társadalmi ügyek. Ha mondtál valamit, valaki biztosan betalált. Nem lehetett egy képernyő mögé bújni, mint ma. Skinheadekkel is verekedett. Nagyszerű időszak volt.
Kassovitz szerint ma egy 15–25 éves fiatal úgy is készíthet filmet, hogy szinte semmilyen filmtörténeti műveltsége nincs. Régen tanulni kellett, egy kamerához sem nyúlhattál csak úgy, és nem volt YouTube-videó, ami elmagyarázta volna a használatát. Ma szinte mindent meg lehet tanulni a YouTube-ról, ezért szerinte már nem ugyanarról a művészetről beszélünk.
A mesterséges intelligenciáról szólva elmondta: új, MI-alapú eszközökkel dolgoznak, kicsit olyan helyzetben vannak, mint amikor megjelent a CGI. Olyan dolgokat lehet létrehozni, amiket korábban senki sem látott, de nagyon okosan kell használni, és rengeteg munka van vele, egyáltalán nem varázslat. Szerinte bizonyos szempontból közelebb visz a régi filmkészítéshez, visszahozza a véletleneket.
Úgy véli, két év múlva egy producer nem fog lezáratni egy egész utcát, felállítani a lámpákat és mesterséges esőt csinálni csak azért, hogy a színész végigsétáljon rajta. Felveszik valahol a színészt, aztán utólag megcsinálják köré az egészet. És valahol pont ezért kezd újra érdekelni a film: mert most tényleg vége valaminek.
Most már hivatalosan is megtörténhet, hogy egy 15 éves fiatal otthon elkészít egy látványos űroperát. Közben vicces, hogy szinte az összes MI-film arról szól, hogy az MI rossz, a jövő borzalmas, és mind meg fognak halni. Filmes szempontból nagyon érdekes korszak.
A Star Wars-univerzumban való szerepléséről azt mondta: azért ment, mert szeretett volna a család részévé válni, és kíváncsi volt arra is, hogyan készítik. Szerinte ők már nem igazán filmeket készítenek, hanem szórakoztatóipari termékeket. Hiába dolgoznak rajtuk érdekes rendezők és tehetséges stábok, a végeredmény célja ugyanaz, mint a Universal Studiosban vagy a Disney Worldben: szórakoztatni az embereket, és elérni, hogy megvegyék a popcornt.
Ehhez nem igazán tud kapcsolódni, de az ott dolgozó embereket és a tudásukat imádja. Elképesztő látni, hogyan használják a technológiát, például az interaktív LED-falakat. Rendezőként ő is új eszközökkel dolgozik, és talán össze lehet hozni a két világ legjobb részeit.
