Ben Lerner Átirat című regényének részlete
Ben Lerner új regényének elbeszélője Providence-be utazik, hogy interjút készítsen egykori egyetemi tanárával és mentorával. A kilencvenéves Thomas nagy hatású gondolkodó, és ez lesz életének utolsó, közzétételre szánt interjúja. Az elbeszélő okostelefonja azonban elromlik, ő pedig a modern technológiáról lemondva furcsa, álomszerű létállapotban találja magát, és nem képes rögzíteni az elhangzottakat.
A részletben az elbeszélő megérkezik Thomas gyarmati stílusú házához, ahol az oldalsó ajtón lép be. A házban zongoramuzsika szól, az előszobában Thomas tálcával a kezében fogadja, és azonnal feladatba vonja vendégét. A nappaliban a falakat bekeretezett képek borítják, köztük fotómontázs, három kis vászon a szocialista testvércsók különböző stílusú ábrázolásaival, német filozófusok dombornyomott portréi és kagylók.
Az elbeszélő elmondja, hogy offline állapotban rendkívüli módon hiányzik neki a mobiltelefonja, és szégyenletesen nem reagál a körülötte lévő régi médiára. Thomas közben arról beszél, hogy hamarosan Svájcba utazik, és kérdezi az elbeszélő feleségéről és lányáról. Az elbeszélő elmondja, hogy lánya, Eva szorong az iskola miatt.
Az elbeszélő a konyhába indul, hogy felhívja a családját, de az étkezőasztalon bontatlan füstölt lazacot, zsemlét, spárgát, penészes epret és vörösbort lát. A konyhában vízzel teli ballonok, vasalódeszka és régi újságok vannak. A vezetékes telefonon hangpostára jut, majd visszatér a nappaliba, ahol Thomas bort kínál neki.
Thomas felveti, hogy kezdjék el a beszélgetést, és megkérdezi, megy-e már a felvétel. Az elbeszélő igennel felel, és a mobilját a lámpa mellé teszi, kijelzővel lefelé. Thomas mosolyogva megjegyzi: egy kis feketedoboz.
