A norvég város, ahová tükrökkel próbálják becsempészni a napot
Rjukan, a háromezer fős norvég kisváros meredek hegyek között fekszik, ezért az év csaknem felében a helyiek szinte egyáltalán nem jutnak napfényhez. Ha egy rjukani lakos ebben az időszakban szeretne némi D-vitamint a szervezetébe, az étrend-kiegészítőkön kívül az egyetlen esélye az, ha feljut egy közeli sziklaszirt tetejére – legalábbis ez volt a helyzet egészen 2013-ig, amikor az egyik közeli hegyre óriási tükröket telepítettek, amik visszaverik a napfényt, egyenesen a város főterére.
Rjukan 1905 és 1916 között épült, miután egy Sam Eyde nevű vállalkozó megvásárolta a környék vízesését – amit csak füstölgő vízesésként emlegettek –, és vízerőművet épített rá. Azt nem tudni, hogy Eyde tisztában volt-e azzal, hogy a terület, ahol végül várost alapított, a hideg hónapokban ennyire árnyékban marad. Az viszont biztos, hogy az egyre növekvő településen műtrágyagyárak jöttek létre, amik vezetői az idő múlásával elkezdtek aggódni amiatt, hogy a dolgozóik nem jutnak elegendő napfényhez.
A fényhiány egyébként valós egészségi kockázat, már akkor is fáradtságot és rossz hangulatot okozhat, ha nem ilyen extrém helyen élünk, mint Rjukan. Több elmélet is létezik arról, hogy mi ennek az oka, a legtöbbjük pedig a cirkadián ritmushoz, vagyis a szervezet belső biológiai órájához kapcsolódik. A legelfogadottabb magyarázat az, hogy a rövidebb napok miatt a cirkadián ritmus időzítése elcsúszik a tényleges napszakhoz képest, mert a melatonin nevű hormon felszabadulása későbbre tolódik. Normál esetben a melatonin szintje éjszaka, sötétben emelkedik meg, hiszen álmosságot okoz, a reggeli erős fény pedig visszaszorítja a termelődését.
A kutatások alapján a napfény nemcsak a testi, hanem a mentális egészség szempontjából is fontos lehet. Több vizsgálat összefüggést talált a nagyobb napfény-expozíció és a depressziós tünetek ritkább előfordulása között. A fényterápia a szezonális affektív zavar és a nem szezonális depresszió kezelésében is hatékonynak bizonyult, sőt egy vizsgálat szerint a naposabb kórtermekben elhelyezett pszichiátriai betegek rövidebb ideig szorultak kórházi ellátásra. A több napfénynek kitett területeken élők körében kevesebb depressziós tünetet és öngyilkossági gondolatot figyeltek meg kutatások során, a nappalok hosszabbodásával pedig csökkent a mentális egészségi problémák előfordulása.
Nem csoda hát, hogy Rjukan alapítója már 1913-ban felvetette, hogy napfényvisszaverő tükröket, úgynevezett solspeileket helyezzenek el a leárnyékolt város fölött. Az elképzelésből azonban végül nem lett valóság, és Eyde utódai 1928-ban inkább egy felvonót építettek, hogy a lakók télen is eljuthassanak olyan helyre, ahol süt a nap. A Krossobanen nevű felvonó jelenleg nem üzemel, de sokáig a legegyszerűbb módja volt annak, hogy a rjukaniak lássák a napot a hidegebb hónapokban is.
A város alapítójának eredeti ötletét végül 2005-ben egy művész, a településen élő Martin Andersen elevenítette fel. Andersen 2022 augusztusában költözött Rjukanba, és eredetileg csak ideiglenesen akart maradni a családjával, mert a szülei is a közelben éltek. Rjukan azonban lenyűgözte: a kisváros egy két hatalmas hegy közötti szűk völgyben fekszik, és a norvég főváros felől nyugatra indulva itt találkozik először az ember igazán magas hegyekkel. A folyamatos árnyék azonban Andersent is megviselte a hidegebb hónapokban – így leporolta Eyde korábbi ötletét, és modernizálta egy kicsit.
Andersen projektjének lényege az volt, hogy a meredek hegyoldal tetején számítógép vezérelte heliosztátokat helyezzenek el, amik összegyűjtik és a település főterére irányítják a napsugarakat. A három heliosztát olyan mozgatható tükörből áll, amik folyamatosan követik a Nap mozgását, amikor az a horizont felett jár, és visszaverik a fényt Rjukan piacterére. Mindegyik heliosztát 17 négyzetméteres, így összesen 51 négyzetméternyi felületen gyűjtik a fényt.
A tükröket végül 2013-ban, száz évvel az eredeti elképzelés megszületése után avatták fel hivatalosan. A piactéren egy nagyjából 600 négyzetméteres, ellipszis alakú területet világítanak meg – ez nem túl nagy, de a rjukaniaknak valószínűleg még ez is megváltás.
