A mesebeli kunyhó rejtélye a Mecsekben
A Mecsek erdős vidékén elbújva áll egy kis házikó, amelyről időnként felkapják a fejüket a közösségi média felhasználói. A természet lágy ölén megbúvó kulipintyót sokan Törpapa kunyhójának nevezik, bár az hivatalosan a Komlós-völgyi vadászház néven ismert. De vajon miért is néz ki kereknek ez a meglepően különös építmény?
Első ránézésre nem könnyű beazonosítani, mivel az épület se nem klasszikus vadászház, se nem tipikus mesebeli kunyhó. Hogy megértsük ennek a háznak a történetét, a helyszínre látogattunk, hogy beszélgessünk az építő ácsmesterrel, Ilija Petárral, és az erdészi feladatokat ellátó Späth Róberttel.
A pécsváradi erdészet bázisán találkozunk, ahonnan a Komlós-völgy szájáig vezet az út. A házikó a saras földút végén bújik meg, árnyékos zugban, és az erdő mélyén meglepetést keltve fogadja az érkezőket. Az ácsmester, Ilija Petár kulcsaival kinyitja a házikó rácsát és ajtaját, belépve egy kellemesen meleg, otthonos térbe, ahol már lobog a tűz a vaskályhában.
Belül egy kis egyterű helyiség fogad minket, ahol íróasztal és széksor található, ezeken számolja az erdész az elszállított fa mennyiségét. A berendezés egyszerű, de praktikus: fotel, tűzoltókészülék és egy doboz fajelölő szpré is található benne. Mint megtudjuk, az épület eredeti neve kerületház, amely az erdői menedék funkciót szolgálja, és a fák kitermelésével kapcsolatos munkákat irányítják innen ősszel.
Ilija Petár visszautal a kunyhó jövőjére, miszerint Bori Sándor erdésznek kellett volna a rezidenciájaként funkcionálnia. A kerek formáról elmondja, hogy az elképzelés alapját egy szórakoztató hagyomány képezte, miszerint így a lányok nem tudják sarokba szorítani az erdészt. Azonban a valós indok más regiszterbe helyezi a dolgot: 1984-ben Scholtz Péter erdész értesítette, hogy szükséges új tetőt építeni, mivel a falak már készen álltak, de tető nélkül maradtak.
Az építkezés izgalmas kihívásokat rejtett magában. Az elképzelés az volt, hogy meredek tetőt kellett építeni, aminek eresze ki kell hogy lógjon a fal fölé. A tető megoldása nem volt egyszerű, hiszen az ácsmester végül egy második, laposabb tetőt helyezett az elsőre, hogy elérje a megfelelő formát. A munka végére a házikó megkapta a ma is látható, esztétikus alakját, miután az azt borító azbesztcement cserepeket később lecserélték norma cserépre.
Az erdész, Späth Róbert elárulja, hogy az arra járók gyakran érdeklődnek, hogy benézhetnek-e a kunyhóba, ám aludni ott eddig még senki nem kívánt. Az őszi hónapokban az erdész örömmel tölti idejét ebben a különleges helyszínen, noha eleinte az élmény varázslatos volt, idővel hozzászokott a mindennapok szürkeségéhez.
Ez a kis házikó nem csupán az erdő egy sarkában álló építmény, hanem egy olyan hely, ahol az erdész életének kulcsfontosságú részei zajlanak, és amelynek története messze túlnő a felszínen, rejtélyeket és emlékeket rejtve a múltból. Az érdeklődők számára pedig továbbra is vonzó célpont marad.
Forrás: telex.hu/szepkilatas/2025/12/20/mecsek-pecsvarad-erdo-torpapa-kunyhoja
