Hat napig élt gumicukron és hernyókon a kanadai vadonban egy eltévedt túrázó
Stanislav Volo augusztus 30-án délelőtt 11 óra 33 perckor szállt ki a Squamish településről induló Sea to Sky felvonó felső állomásán. A 43 éves férfi ekkor tűnt el, és majdnem egy hétig nem látta senki. Egy közepesen nehéz túrára indult, de eltévedt a ködben, megcsúszott egy vízmosásban, megsérült, és hatnapos veszteglésre kényszerült a kanadai vadonban.
A férfi terve az volt, hogy a felvonó felső állomásától felmegy az 1792 méter magas Habrich-hegyre, majd egy másik útvonalon lejön. Ez a népszerű Habrich Loop útvonal, amelynek nehéz, bozótos terepe van. A hegytetőről lefelé eltévedt a sűrű ködben. A Lions Bay Kutató-Mentő Szolgálat szerint ilyen körülmények között a tereptárgyak már kis távolságból is belevesznek a szürkeségbe.
Volo kezdett pánikba esni, majd zajt hallott, és azt hitte, a 99-es főút zaját hallja. A hang irányába kezdett ereszkedni, de az nem a főút volt, hanem egy csővezeték építése a hegy túloldalán. Így nem a helyes, déli irányba indult el. Egyre nehezebb terepen haladt lefelé, egy vízmosásban megcsúszott, beütötte a fejét, eltörte a sarkát és megrepedt a csuklója.
A sérült túrázó egy vízesés közelében talált egy kis védett barlangot, ahol volt víz és menedék. Hat éjszakát töltött ott. Élelemként két zacskó gumicukor és némi szárított marhahús állt rendelkezésére, amit erdei növényekkel és körülbelül húsz kisebb hernyóval egészített ki. A kutató-mentők szerint a hernyók ugyan fehérjében gazdagok, de nem minden faj fogyasztható biztonságosan, ezért tapasztalatát nem szabad úgy értelmezni, hogy a hernyók ehetők.
A keresés során földi egységek, helikopterek hőkamerás rendszerekkel, drónok és mobiltelefon-helymeghatározó technológia is részt vett. A terep azonban sűrű erdőkből, sziklafalakból és szakadékokból állt, két éjszakán át szakadó eső esett, az alacsony felhőalap pedig időnként lehetetlenné tette a légi kutatást. Volo fekete pólót és rövidnadrágot viselt, amely jól beleolvadt a tájba.
A férfi telefonja vasárnap délután fél 5 körül felhívta a feleségét, aki nem vette fel. Kedden este fél 7 körül sikerült tárcsáznia a segélyhívót, de a vonal megszakadt. GPS-alapú helymeghatározás nem történt, de a hívás igazolta, hogy eszméleténél van. A telefon ezután lemerült.
Szeptember 4-én, pénteken – öt éjszaka után – Volo sérült lába annyit javult, hogy elindult lefelé, és kiért az Indian Arm erdészeti útra, ahol egy építőmunkással találkozott, aki segített kapcsolatba lépni a közelben dolgozó kutatócsapatokkal. Végül saját erejéből jutott ki.
A Lions Bay Kutató-Mentő Szolgálat szerint Volo több hibát is elkövetett: egyedül ment túrázni, a legrosszabbkor merült le a telefonja, pánikba esett és folyamatosan mozgásban maradt ahelyett, hogy megállt volna átgondolni a helyzetet, vízesés mellé telepedett, ahol a zubogás elnyomta a hangját, elpazarolta az öngyújtóját, és környezetbe olvadó ruhát viselt. Ugyanakkor kitartott, feladatokat adott magának, tervet készített, és folyamatosan próbált jelezni a mentőcsapatoknak.
