Csáth Géza szövegeit gondozta, most megírta a saját történeteit
A kérdés, hogy miért ad ki egy kiadó egy irodalomtörténész önélettörténeteit, jogosan merül fel. A válasz valószínűleg a szerelem, valamint a tiszteletteljes elismerés kombinációjában rejlik. Az irodalomtörténészség ritkán ér el celebszerű népszerűséget, mégis, aki igazán elkötelezett az irodalom iránt, ismeri azokat a háttérmunkásokat, akik nélkül a kiváló művek nem jöhettek volna létre. Szajbély Mihály, akinek köszönhetően Csáth Géza életműve ismertté vált, lehet, hogy nem kap annyi figyelmet, mint mások, de a legelszántabb Csáth-rajongók neveket jegyeznek meg a háttérből, mint ő.
Ezeket a történeteket a kiadók számára nemcsak anyagi szempontok miatt célszerű publikálni, hanem mert egy ilyen kötet biztosítéka annak, hogy a kiadó nem csupán a profitos üzletre, hanem az irodalom iránti elkötelezettségére is figyelmet fordít. Az irodalmi érték mindig is vonzó a szerzők számára, szolgálva mint egy potenciális menedék a piaci versenyben.
Szajbély írásainál a minőségi szint alapvetően adott. Nem csupán felületesen súrolja a lécet, hanem képes arra, hogy elmélyült, plasztikus mondatokkal meséljen, az írási stílusa folyamatosan tükrözi a komoly szakmai háttérrel rendelkező irodalomtörténészek tudását. Felvetődik a kérdés, hogy eddig miért nem volt ideje a saját életének történeteit megírni – most viszont, úgy tűnik, az idő megérett erre a feladatra.
A „személyes élmények” leírása sokszor nem is tudatos döntés eredménye, hanem egy természetes folyamat, amely során a múlt eseményei maguktól formálódnak. Szajbély Mihály saját szavait idézve fejezi ki ezt a jelenséget: „Amit leírtam, az valóban úgy volt.” A történetek nem csupán fikciók, hanem az élet lenyomatai, amelyekből az író magára ismer.
Ez a könyv nem csupán Szajbély életének bemutatása, hanem egy sor történet és emlék összegzése, melyek tematikusan és nem időrendben vannak rendszerezve. Az író gondolkodási folyamata az emlékekből átgondolt módon ugrál a különféle témák között. Például, a Vajdaságról való elmélkedése során számos emlék ugorhat be, akár Tolnai Ottó neve, a délszláv háború, vagy egy ártatlan pogácsázás élménye. A kötet nem nyújt szigorú időbeli keretek közötti elrendezést, ami igazán frissítő és lebilincselő olvasási élményt kínál.
Mindez azért működik jól, mert az olvasónak az az érzése támad, hogy egy élőbeszédet hallgat. Szajbély stílusa élvezetes, a történetek pedig nem csupán érdekesek, hanem tanulságosak is. A Kádár-kor árnyai, a rendszerváltás óvatos eufóriája, valamint a későbbi politikai bonyodalmak mind-mind színesítik az írást, és életszerűvé teszik a magyar történelem szilánkjait.
De talán Szajbély legfontosabb vonása a személyisége, amely a polgári erények modern irodalmi megtestesülésének tűnik. A nyugodt, tolakodástól mentes bemutatás elegáns megfogalmazásokkal párosul, ami a kötet klasszikus finomságát adja. Az izgalmas pillanatok, mint például a Kispolszkival való kamionelőzés, látszólag apróságok, de az igazi érték a történetek mögött rejtőzik, ahová az olvasók belemerülhetnek, mindenféle flanc és cicoma nélkül.
Szajbély Mihály: Magaspart
Megjelenés: Magvető, 2026, Ár: 7999 Ft
