A tehetetlenség és az irányítás hiánya Orbán tusványosi beszédében
Orbán Viktor tusványosi beszédében nem egyértelmű iránymutatást adott a Fidesz számára a közelmúlt súlyos választási veresége után, hanem inkább a tehetetlenségét ismerte el a Tiszával kapcsolatban. A közönség, amely a választási kudarcok után zavarodott, a korábbi hagyományokkal ellentétben nem hallhatta tőle a globális politikai váltásokról vagy forradalmi folyamatokról szóló üzenetet. Inkább azt próbálta meg kijelölni, hogy mi a következő lépés a Fidesz számára, de világossá vált, hogy valójában nem rendelkeznek hatékony eszközökkel a Tiszával való harcban.
A beszéd elején Orbán arra figyelmeztette hallgatóságát, hogy a Tisza választási győzelme egy új, radikális politikai jelenséget hozott magával Magyarországon, amit a politikai spektrum különböző elnevezéseivel illetett. Szerinte a hatalom nem csupán a választásokat manipulálja, hanem a politikai környezetet is, ahol a hatalom szabja meg, hogy kire szavazhatnak az emberek. Az ügyészek függetlensége meggyengült, a politikai ellenfeleket fenyegetik, mindez pedig határozottan emlékeztet a Fidesz által az elmúlt másfél évtizedben alkalmazott taktikákra.
„A demokráciának befellegzett” – fogalmazott Orbán, kijelentve, hogy az ilyen súlyos helyzeteket csak a kommunista rendszerek és Hitler idején tapasztaltuk. Magyarországot az új Venezuelaként említette, ezzel is hangsúlyozva politikai álláspontját.
A második részében a Fidesz lehetséges lépéseiről beszélt, vázolva a teendőket, amelyek közé tartozik a hazugságokkal való szembenézés és az elmúlt 16 év politikai örökségének megvédése. Az önkényuralom elleni harc szükségességét hangsúlyozta, ismét csak figyelmen kívül hagyva a kormányzati hibák konkrétumait, amelyek hozzájárultak a választási vereséghez. Orbán szerint a választók jóhiszeműen szavaztak, elvárva a jobb gazdasági teljesítményt, ám szerinte ezt hamarosan meg fogják bánni.
„Választások után jön az önkritika, most azonban az ellenállás politikájára van szükség” – tette hozzá, ezzel is a belső kritikát és az önreflexiót háttérbe szorítva.
Orbán négy konkrét feladatot fogalmazott meg, de a gyakorlati megvalósításról nem osztott meg konkrét terveket. A felszólalás a hazugságok ellen, az elmúlt 16 év megvédése, a szolidaritás a párton belül, és a harc az önkény ellen. A Fidesz által elmondott hazugságok között említette a Tisza EU-ból való kilépési szándékát és oroszbarát politikai irányvonalát, miközben ezzel ellentétesen a saját kormányzása alatt végrehajtott politikákat egyáltalán nem elemezte.
A fiatalokkal kapcsolatban kifejtette, hogy a Tiszának becsapta őket, elhitetve velük, hogy a brüsszeli politika jónak bizonyul, miközben megjegyezte, hogy a Fidesz már tapasztalhatta a múltbéli brüsszeli gazdasági kudarcokat.
Az elmúlt évek közszolgáltatásainak, például az egészségügynek, oktatásnak és a közlekedésnek, helyzetéről szintén nem értekezett. Azt sugallta, hogy a Fidesznek úgy kell kiállnia egymásért, hogy senki ne érezze magát egyedül, ugyanakkor arra is rámutatott, hogy nem áll rendelkezésre elegendő hatalom a teljes támogatás biztosításához.
Orbán végül még azt is megemlítette, hogy milyen formában tudják megvédeni a Fidesz politikát, az elmúlt 16 évre hivatkozva, amikor kijelentette, hogy a jobboldal tette a legtöbbet a nemzetért, de ebből is csupán a választók végső döntésére utalt, miszerint az újabb siker érdekében szüksége lesz a csalódott választók voksaira is.
Mindezek tükrében világossá vált, hogy a Fidesznek az önkényuralom elleni fellépéshez nem csupán új politikai stratégiákra van szüksége, hanem a társadalmi elégedetlenség és a gazdasági problémák valódi kezelése is elkerülhetetlen.
