Az ENSZ új világtérkép használatát javasolja a torzítások csökkentésére
Az Egyesült Nemzetek Szervezete néhány nappal ezelőtt megszavazta, hogy a világ térjen át egy olyan térképre, amely Afrika méretét az eddiginél pontosabban ábrázolja. A javaslatot Togo állama vezette, amely szerint az aránytalan kartográfiai ábrázolásoknak tartós kognitív, oktatási, kulturális, geopolitikai és társadalmi-gazdasági hatásaik vannak, és hozzájárulnak ahhoz, hogy Afrika és más régiók érzékelt mérete drasztikusan csökkenjen a globális tudatban.
A Mercator-vetület és annak torzításai
A ma is széles körben használt világtérkép a flamand Gerardus Mercator 16. századi munkáján alapul, amelyet 1569-ben adtak ki. A vetület a szögeket és az irányokat tartja meg, ami a nagy földrajzi felfedezések korában a hajósok navigációjához tökéletesen megfelelt. Hátránya azonban, hogy minél távolabb van egy szárazföld az Egyenlítőtől, annál torzítottabb a mérete. Ennek következtében Grönland nagyjából akkorának látszik, mint Afrika, holott utóbbi valójában 14-szer nagyobb. Európa is akkorának tűnik, mint Dél-Amerika, pedig az utóbbi nagyobb. Kanada és Oroszország szintén hatalmasnak látszik a térképen.
A torzítás elkerülhetetlen a térképkészítésben
A térképkészítőknek nincs lehetőségük olyan atlaszt készíteni, amely tökéletesen leképezné a valóságot. Ennek oka, hogy a gömb alakúnak tekintett Földet síkban kell kiteríteni, ami veszteségek nélkül lehetetlen. A vetítés során vagy az alakok, vagy a méretek, vagy a távolságok, vagy az irányok torzulnak, így a kartográfusoknak mindig kompromisszumot kell kötniük.
Alternatív vetületek és az Equal Earth
A Mercator-vetületen kívül többtucatnyi másik vetület létezik. A Gall–Peters-vetület első változata 1855-ben készült el, és az 1970-es években lett igazán ismert Arno Peters munkájának köszönhetően. Ez a vetület területtartó, de a legtöbb alakzat torzul rajta, csak a 45. északi és déli szélesség közötti rész nem. Az 1963-ban megalkotott Robinson-vetületet egy ideig a legelfogadhatóbb változatnak tartották, bár ez sem ragaszkodott sem a területi arányosságokhoz, sem a szögtartáshoz. Winkel hármas vetülete 1921-ben készült el, és a legkisebb átlagos torzultsággal rendelkezik, mivel a területek, a szögek és a hosszak torzulása is minimális. Az amerikai National Geographic Society ezt tartja a legpontosabb vetületnek.
Az Afrikai Unió felkérésére szakértők 2018-ban készítették el az Equal Earth elnevezésű vetületet, amely Robinson módszeréből merít, és a Gall–Peters-vetület pontosításaként is értelmezhető. Ez a vetület azonban szintén torzítja a szögeket és az irányokat. Az ENSZ ennek használatát javasolta a világnak, de döntése nem kötelező érvényű.
A térképek manipulativitása és a kontinensek elhelyezése
A térképek nemcsak torzításaikkal lehetnek manipulatívak, hanem a kontinensek elhelyezésével is. A Mercator-féle térképek azt sugallják, hogy Európa a világ közepe és hatalmi centruma. Kínában időnként olyan térképek jelennek meg, amelyeken az ország van középen. 1979-ben a 21 éves Stuart McArthur feje tetejére állította a világot, a térképek tetejére a déli pólus került, és Ausztrália, valamint Dél-Amerika is a figyelem középpontjába került. McArthur munkájának az univerzális korrekciós világtérkép nevet adta, és azzal a konvencióval próbált szembeszállni, miszerint az északi elhelyezkedésű országoknak és szárazföldeknek magasabb a presztízsük.
Az oktatás és a területtartó vetületek
Sipos György, a Szegedi Tudományegyetem TTIK Földrajz- és Földtudományi Intézetének tanszékvezetője szerint oktatási szempontból is jobban alkalmazhatók a területtartó vetületek. Amikor globális léptékben vizsgálunk hosszú távú természetföldrajzi jelenségeket, például éghajlati és vegetációs övek változását, sivatagok és jégtakarók előretörését vagy visszaszorulását, a területi arányok torzulása alapvetően befolyásolja a folyamatok valós léptékéről alkotott képünket.
