Sir Anthony Blunt: a királynő udvari művészettörténésze szovjet kém volt
Sir Anthony Blunt, II. Erzsébet udvari művészettörténésze a második világháború alatt szovjet kémként tevékenykedett. A brit hírszerzés már 1964-ben leleplezte, a királynőt azonban évekig nem tájékoztatták. A brit nemzeti levéltár tavaly januárban hozta nyilvánosságra az erről szóló, korábban titkosított dokumentumokat.
Blunt a délnyugat-angliai Bournemouthban született, egy mélyen vallásos anglikán családban, három fiú legfiatalabbjaként, és II. Erzsébet harmad-unokatestvére volt. Apját anglikán papként a párizsi brit nagykövetség plébániájához helyezték át, ahol Anthony megtanult franciául és megismerkedett a párizsi művészeti élettel.
A gimnázium után matematikai ösztöndíjjal került a cambridge-i Trinity College-ba, ahol kitüntetéssel végzett, posztgraduális képzésen művészettörténetre specializálódott, majd tanított az egyetemen. Itt ismerkedett meg Guy Burgess-szel, akinek nagy szerepe volt későbbi kémkarrierjében.
Mindketten tagjai voltak egy titkos cambridge-i vitakörnek, amely a Trinity és a King’s College tizenkét, magukat kivételes koponyának tartó, többnyire marxizmussal szimpatizáló hallgatójából állt. A később cambridge-i ötökként elhíresült hírszerzői csoport mindegyik tagja megfordult ebben a vitakörben, egyetemi tanulmányaik után pedig magas rangú pozícióba kerültek a brit államigazgatásban, ahonnan értékes információkkal látták el a szovjet hírszerzést.
Blunt 1979-ben a BBC-nek azt mondta, meggyőződés kérdése volt a beszervezése: Burgess azzal beszélte rá, hogy így tudja leginkább szolgálni az antifasizmust, mert az 1930-as évek derekán a Szovjetunió és a Kommunista Párt tűnt az egyetlen hatékony ellenpontnak a náci Németországgal szemben.
A második világháború kezdetétől Blunt az MI5-nál dolgozott. 1941 és 1945 között 1771, államtitkokkal teli dokumentumot juttatott el a Szovjetunióba, többek között a Wehrmachtról szerzett információkat, amelyeket a brit kormány titkolt volna a szovjet szövetségesei elől. Olyan hatékonyan dolgozott, hogy a szovjetek egy idő után attól tartottak, tripla ügynökként tevékenykedik.
A háború után is kapcsolatban maradt a szovjet ügynökökkel, és átadta nekik a korábbi MI5-os kollégáitól származó információit, illetve a Burgesstől kapott dokumentumokat egészen 1951-ig, amikor Burgess és Donald Maclean – Blunt segítségével – disszidált a Szovjetunióba.
A háború évei alatt Blunt sorra publikálta tanulmányait, 1945-ben pedig a királyi képzőművészeti gyűjtemény élén, VI. György király, majd 1952-től II. Erzsébet személyes művészettörténészeként kapott állást. A Királyi Gyűjtemény gondozása alatt szoros barátságot kötött a királyi családdal, a királynő később lovaggá ütötte. A Courtauld Művészeti Intézet igazgatójaként is építgette karrierjét, 1967-ben pedig megjelent a Nicolas Poussin francia barokk festőről szóló monográfiája.
Az MI5-nál először Burgess és Maclean disszidálása után merült fel a gyanú, hogy Blunt is érintett lehet a kémkedésben. 1951 után tizenegyszer hallgatták ki, de egyszer sem tett vallomást – egészen 1964 áprilisáig, amikor Michael Straight azt állította az MI5-nál, hogy Blunt szervezte be szovjet kémnek. Blunt vallott ugyan, a szélesebb nyilvánosság előtt még tizenöt évig titokban tartották mindezt, és II. Erzsébet is csupán Blunt nyugdíjazása után, 1973 tavaszán értesült róla. Martin Charteris akkori feljegyzése szerint a királynő nagyon nyugodtan és meglepődés nélkül fogadta a hírt.
1979 elején Andrew Boyle oknyomozó újságíró The Climate of Treason című könyve – amelyben Blunt még Maurice-ként szerepelt – megágyazott Margaret Thatcher novemberi, a parlament alsóházában elmondott beszédének, ahol már név szerint, szovjet kémként említette Sir Anthony Bluntot. Beszámolt az 1964 áprilisi vallomásáról, arról, hogy 1940 és 1945 között rendszeresen információkat adott át a szovjeteknek, és hogy ő maga is szervezett be embereket az orosz titkosszolgálathoz. A miniszterelnök hozzátette: a beismerést azután tette, hogy ígéretet kapott arra, nem indítanak ellene büntetőeljárást.
A leleplezés után Bluntot hetekig ostromolta a sajtó, sokáig egy londoni lakásban rejtőzködött. Amikor kamerák elé állt, azt mondta, szörnyű hibát követett el, és azzal védekezett, hogy beszervezésekor még naiv volt. Halála után megjelent memoárjában azt írta: élete legnagyobb hibáját követte el. Lelepleződése után elmondta azt is, hogy a szovjetek egy ponton őt is felszólították a disszidálásra, de addigra már kiábrándult a kommunizmusból, és inkább vállalta az esetleges lelepleződés kockázatát.
A királynő nem sokkal később megfosztotta lovagi címétől, a Trinity College kizárta tiszteletbeli tagjai közül, ő pedig lemondott a Brit Akadémia-tagságáról. Utolsó éveiben visszavonultan élt londoni lakásában, és lelepleződése után alig négy évvel, szívrohamban halt meg.
