Az MNB új inflációs célja: Lehetséges változások és azok hatásai
A Magyar Nemzeti Bank (MNB) alelnöke nemrégiben arra hívta fel a figyelmet, hogy érdemes lenne megvizsgálni a jelenlegi 3%-os inflációs célt. Ez a szám meghaladja az Európai Központi Bank (EKB) 2,7%-os referenciaértékét, amely az árstabilitás szempontjából legjobban teljesítő három tagország átlagos inflációjából és 1,5%-os felárból származik. A 3%-os cél felülvizsgálata így önmagában is fontos lehet az euróbevezetés feltételrendszerének teljesítése érdekében.
Ahhoz, hogy e téma körüli vitát érdemben támogassuk, két kulcskérdést kell figyelembe venni: Mennyire felel meg egy alacsonyabb inflációs cél a magyar gazdaság speciális szerkezeti sajátosságainak? Milyen makrogazdasági következményekkel járna a 3%-os célról alacsonyabb célra való átállás? Ezek a kérdések vezetik a cikk gondolatmenetét, mely a nemzetközi tapasztalatokból merítve keresi a válaszokat.
A felzárkózó gazdaságok inflációs célja
A felzárkózó országokban a gazdasági környezet lehetővé teszi a magasabb inflációt, mint a fejlettebb országokban. Ezen gazdaságok esetében a belső árszintek fokozatosan közelítenek a fejlettebb országokhoz, amely hatással van az inflációs mértékükre is. A Balassa–Samuelson-hatás például arra figyelmeztet, hogy a termelékenység növekedése a bérek és szolgáltatási árak emelkedésén keresztül kihatással van a magasabb inflációra.
A magyar gazdaságban azonban az utóbbi években a termelékenységi növekedés stagnálása miatt ez a hatás gyengült. Ha a közeljövőben sikerülne a termelékenységi felzárkózást újraindítani, az bér- és árszintkonvergenciát eredményezhetne, tehát egy magasabb egyensúlyi inflációs rátát indokolhatna az euróövezethez képest.
Nincs automatikus következtetés az EKB céljából
Az EKB 2%-os inflációs célja nem jelenti automatikusan, hogy Magyarországnak is ennyit kellene céloznia. Az EKB célja az euróövezetre vonatkozik, amely lehetővé teszi, hogy az egyes országok inflációs rátái tartósan eltérjenek egymástól. Magyarországon meg kell vizsgálni, hogy milyen inflációs ráták illeszkednek a hosszú távú termelékenységi és árszint-konvergenciához, mielőtt új inflációs célt állapítanánk meg.
Nemzetközi tapasztalatok az inflációs cél csökkentésére
A nemzetközi tapasztalatok nem nyújtanak egységes választ arra, hogy milyen inflációs célt célszerű követni. Csehországban 2%-ra, míg Lengyelországban és Romániában 2,5%-ra csökkentették az inflációs célt, figyelembe véve a gazdaságuk strukturális helyzetét és az inflációs folyamatokat. A cseh jegybank a gazdasági átmenethez köthető inflációs nyomás csökkenése miatt döntött a cél csökkentéséről, míg Románia a felzárkózó gazdaságok árszint-konvergenciáját figyelembe véve állította be célját.
A célcsökkentés feltételei
A cél csökkentésének sikeres végrehajtásához alapvető feltételek szükségesek. Az átállás jellemzően egy már sikeresen lezajlott dezinflációs folyamatra épít, amelyhez a jegybankok hitelességük és a lehorgonyzott inflációs várakozások révén horgonyozhatják az inflációt. Az átállást előre be kell jelenteni, és jól kidolgozott elemzésnek kell alátámasztania.
A nemzetközi példák azt mutatják, hogy az inflációs cél csökkentésének nem kellett feltétlenül egyértelmű makrogazdasági költséggel járnia, amennyiben a vonatkozó feltételek adottak voltak. Az infláció várakozások és a tényleges infláció közötti távolság mértéke kulcsfontosságú: minél kisebb ez a távolság az átálláskor, annál kisebb nehézségekkel nézhet szembe a jegybank.
Összegzés: Készen állunk a változásra?
A kérdés, hogy a 3%-os inflációs cél felülvizsgálata milyen szempontok figyelembevételével történjen, különös fontossággal bír az euroövezeti csatlakozás szempontjából. Az inflációs cél ismeretében vizsgálni kell, hogy ez mennyire feleltethető meg a felzárkózó magyar gazdaság szerkezeti jellemzőinek, és mekkora gazdasági költséggel járhat a csökkentés.
A nemzetközi példák azt mutatják, hogy a cél módosítása alacsony reálgazdasági költségekkel is megvalósulhat, különösen, ha a dezinfláció már előrehaladott, a várakozások stabilizálódtak, és a lépést megfelelő elemzés támasztja alá. A háztartások inflációs várakozásai csökkennek, de még távol állnak a 3%-os céltól. Az időzítés kulcsfontosságú, hogy a változás zökkenőmentesen végbemehessen.
