Az Adria-vezeték válsága: A Janaf és a Mol összecsapása
Rendkívül feszültté vált a magyar-horvát kőolajvezeték üzemeltetése körüli vita, amelynek középpontjában a horvát Janaf cég áll. A Mol, a magyar kőolaj- és gázipari vállalat, a közelmúltban kiadott közleményében arról tájékoztatott, hogy a Janaf aránytalanul magas áron szolgáltat kőolajat, amelynek tranzitdíja háromszorosa a trieszti kikötőből történő szállítás költségeinek. Ezt a Mol egy részletes összehasonlító táblázatban is illusztrálta, amely a tonnákra és száz kilométerre vetített díjakat tartalmazta.
A Janaf reakciója nem késlekedett, és a cég képviselői szerint a Mol által tett nyilvános kijelentések csupán a Janaf elleni támadások sorozataként értelmezhetők. A horvát vállalat hangsúlyozta, hogy a Mol próbál kedvezményes orosz olaj importálása mögé akarta rejteni a vádjait, amellyel évente egymilliárd eurós nyereséget realizálhat.
Noha a Janaf nem vitatta meg a Mol által közölt adatokat, közölték, hogy a szállítási költségek előbb említett összehasonlítása nem releváns, mivel a Janaf vezetéke 2,3-szor rövidebb az orosz Barátság (Druzsba) vezetéknél. Kijelentették, hogy a vevők végső árban vásárolják meg az olajat, és nem a vezetéken történő tonnánkénti szállításon kellene vitatkozniuk. A Janaf álláspontja szerint a nyersolaj teljes árának eltérése azért van, mert az orosz olaj körülbelül 30 százalékkal olcsóbb, mint más forrásból származó nyersolaj, míg a csővezetékes szállítás költsége csak egy töredékét képezi az összköltségnek.
Történelmi háttér és jelenlegi helyzet
Az Adria-vezeték, amelyet Kádár János és Josip Broz Tito közös támogatásával hoztak létre, jelentős történelmi kontextussal bír. A vezetéket az olajválság idején építették, amikor a Szovjetunió kész volt eladni drága olaját a Nyugatnak. A megállapodás értelmében Magyarország „szállíts vagy fizess” alapon működött, ami azt jelenti, hogy mindkét fél felelőssége lett volna az olaj szállítása, különben egyéb jogcímeken szankcionálták volna őket.
Az Adria-vezeték és annak elágazásai számos országot elértek, beleértve Horvátországot, Szerbiát, Magyarországot, Szlovéniát, Bosznia-Hercegovinát, Szlovákiát és Csehországot. A vezetéket a múltban nem használták ki teljes kapacitásával, hiszen a szállítások leginkább a helyi finomítókhoz irányultak. Most, az orosz olajra vonatkozó szankciók következtében a Janaf váratlanul megerősítette tárgyalási pozícióját, ám a Mol és a horvátok közötti viszony továbbra is feszült.
A Janaf-nak a jelenlegi helyzetben a Mol-csoport figyelni kell, hiszen miközben a horvátok megpróbálják kihasználni a szankciók által teremtett új lehetőségeket, a Mol ugyanakkor tárgyalásokat folytathat a szerb NIS megvásárlásáról is.
Politikai és gazdasági következmények
Az ügy összetettsége ellenére az EU eddig nem avatkozott be a konfliktusba, annak ellenére, hogy szakértők szerint a Brüsszelnek mindkét fél megegyezését segítenie kellene. Ez elősegítené, hogy a horvátok és magyarok között érdemi olajszállítások induljanak be a tengerről, megszüntetve a szlovákok és magyarok orosz olajimportot fenntartó kivételeit.
Fontos megjegyezni, hogy még ha az Adria-vezeték árainak csökkentése meg is valósulna, a Mol és a magyar kormány nem kívánna lemondani az orosz olajról. Ezek a kérdések a Mol elnök-vezérigazgatójának, Hernádi Zsoltnak a korábbi kijelentései is alátámasztják, amelyekben részletesen kifejtette a vállalat álláspontját.
