Krasznahorkai László Nobel-díjas beszéde: Köszönet a mestereknek és barátoknak
A Nobel-díj hivatalos honlapján elérhető Krasznahorkai László beszéde, amelyet a 2025. december 10-én, a stockholmi városházán tartott díjátadó ünnepség utáni banketten mondott el. Az író a Svéd Akadémia és a Nobel Alapítvány mellett köszönetet mondott élete több nagy hatású szereplőjének is, akik formálták művészi világát.
Krasznahorkai hasonlóan emlékezetes utalásokat tett Kerekes bácsira, aki a gyulai román ortodox templom sekrestyése volt, és számos ifjú szívét lángra lobbantotta. Szavain keresztül felidézte azokat a lányokat is, akikkel ifjúkorában érzelmi kötelék fűzte össze, különösképpen Klinkovics Márti emlékét. Ne hagyjuk figyelmen kívül, hogy Franz Kafka már fiatalon mély hatást gyakorolt rá, A kastély című regényével, amely a sorsát formálta.
A beszéd során az író említést nyert sok más nagy művész és író által is, akikkel szellemi közösséget érzett. Hálát adott József Attila költészetének, Dosztojevszkij mélységeinek, továbbá a görög klasszikusoknak és a reneszánsz mestereknek. Az elismerést kiterjesztette különböző barátaira és művészi társaira, akiktől inspirációt nyert, ezzel is hangsúlyozva, hogyan ötvöződnek a különböző hatások és hatások az ő egyedi stílusában.
Irodalmi örökségét méltatva, Anders Olsson, a Svéd Akadémia professzora, beszélt Krasznahorkai műveinek komplexitásáról, kiemelve a 1985-ös Sátántangó atmoszféráját és a Herscht 07769 mély összefonódásait a valósággal. Szavai alapján Krasznahorkai munkái a rend és ramból való küzdelem tükrét adják, amely a modern ember mindennapi életének kihívásait foglalja magában.
Krasznahorkai László ünnepi beszéde tehát nem csupán köszönetnyilvánítás volt, hanem egy gazdag, reflektív pillanat, amely a művészet és az emberi élmény összefonódását ünnepelte, miközben a múlt tanítómesterei előtt tiszteleg.
