A fosszilis energia támogatása és a klímaváltozás kapcsolata
A fosszilis energiaforrások, mint a kőolaj, földgáz és szén, hatalmas állami támogatásban részesülnek, ami a klímaváltozás egyik legfőbb okának tekinthető. A téma körüli diskurzus a nemrégiben megjelent G7 cikk hatására újra fellángolt, amelyben a szén- és fosszilis energiaforrások támogatásának mértéke és a megújuló energia átkonfigurálása került középpontba. A cikk szerzője, miközben a fosszilis energia támogatási szintjét megkérdőjelezte, az ENSZ és az IMF szakmai állásfoglalását is éles kritikával illette, arra hivatkozva, hogy azok a fosszilis energia esetében nem figyelembe vett költségekkel foglalkoznak.
A Nemzetközi Valutaalap (IMF) tanulmányai egyértelműen megmutatják, hogy a fosszilis energiát használó fogyasztók jóval kevesebbet fizetnek mindazokért a közvetett költségekért, amit ezek a források okoznak, mint például a légszennyezés és az éghajlatváltozás. Az ENSZ és az IMF kirajzolja, hogy a fosszilis energiahordozók által generált környezeti károk valódi „árát” nem a piac tükrözi, ehelyett a társadalomnak kell ezt a terhet hordoznia különböző formákban, mint például az egészségügyi költségek vagy a mezőgazdasági termelékenység csökkenése.
A fosszilis energia árának torzulása
A tudományos közvélemény egyetért abban, hogy a „szennyező fizet” elv alkalmazása érdekében alapvető lenne, hogy a fosszilis energiahasználatot és a környezetszennyezést arányosan terheljék adókkal. Az IMF tanulmányai egyértelműen kirajzolják, hogy a fosszilis energia várhatóan súlyosabb környezeti következményekkel jár, mint a megújuló energiaforrások. Például a szén alapú energiatermelés körülbelül 20-80-szor annyi üvegházhatású gázt bocsát ki, mint a nap- vagy szélenergia-termelés. Ez azt jelzi, hogy a fosszilis energiaforrások használata nemcsak gazdasági, hanem komoly környezeti hatásokat is magával hurcol.
A cikk említi, hogy a fosszilis energiahordozók kitermelése általában adókkal és járadékokkal sújtott, azonban a kitermelési költségek besorolhatók a végső árba, amelyben a finomításhoz és szállításhoz szükséges ráfordítások dominálnak. Az adók és járadékok tehát nem kompenzálják azt a társadalmi költséget, amely a generált környezeti károkon alapuló jogi felelősségen alapulna. A fosszilis energiaforrások használatából származó állami bevételek többsége sem fedi le az infrastruktúra karbantartási költségeit.
Negatív externáliák és a klímaváltozás válsága
A cikk megfogalmazza, hogy a fosszilis energia támogatása jelentős mértékben nem közvetlen pénzbeli juttatás formájában jelentkezik, hanem a piaci kudarcok következményeként alakul ki, ahol a negatív externáliák nem jelennek meg az árakban. Az IMF által feltárt támogatások nemcsak közvetlen anyagi támogatások, hanem a környezeti károk felszámítása is, amelyek komoly egészségügyi kiadásokkal járnak. Az elmaradt pozitív externáliák – mint például a tiszta levegő és fenntartható környezet – hiánya okozza a klímaváltozást.
A megoldás: állami támogatások csökkentése
Összességében a fosszilis energia támogatásának csökkentése, illetve az ehhez kapcsolódó adótörvények szigorítása lehet az út a megújuló energiaforrások elterjedése felé. Ha a fosszilis energiahordozókat megfelelő mértékben megadóztatnák, az csökkenthetné a fogyasztást, és versenyképessé tenné a megújuló energiaforrásokat, valamint a hatékonysági beruházásokat. Sajnos a valóság azt mutatja, hogy ehhez a célhoz még nagyon távol állunk, ahogy azt az IMF tanulmány is nyomatékosan hangsúlyozza.
Forrás: telex.hu/g7/vilag/2025/11/09/fosszilis-energia-tamogatas-klimavaltozas-adoztatas-externalia-ensz-imf
