Rég nem látott elégedetlenségi hullám Európában
Franciaország, Spanyolország, Portugália, Olaszország és Albánia egyaránt tízezres vagy százezres tömegeket megmozgató tüntetések színhelyévé vált az elmúlt hetekben. A tiltakozások hátterében mindenütt a politikai vezetéssel szembeni súlyos elégedetlenség húzódik meg, függetlenül attól, hogy szociáldemokrata, centrista vagy jobbközép kormány áll az ország élén. A megélhetési nehézségek, különösen a lakhatás és az oktatás növekvő költségei szintén szerepet játszanak az indulatok felszításában, ahogy a fiatalok körében terjedő reményvesztett világkép is.
Zavargások Franciaországban
A francia tiltakozásokat eredetileg középiskolás diákok indították az alulfinanszírozott oktatási rendszer, a tanárhiány és az iskolák állapota miatt. Hozzájuk később tanárok, egyetemisták és a legnagyobb szakszervezetek is csatlakoztak. Október közepére a demonstrációk több helyen erőszakba torkolltak: Párizsban, Marseille-ben és Lyonban maszkos fiatalok gyújtogattak és fosztogattak, több városban részleges kijárási tilalmat rendeltek el. Becslések szerint a zavargások több milliárd eurós károkat okoztak.
Emmanuel Macron elnök televíziós beszédben jogosnak nevezte a fiatalok számos követelését, de elítélte a vandalizmust. Az első mérések szerint a szélsőjobboldali Marine Le Pen erősödött, míg a potenciális centrista elnökjelöltek gyengültek.
Albán flamingós forradalom
Albániában a flamingós forradalomnak nevezett tiltakozáshullám májusban kezdődött egy tengerparti szállodafejlesztési projekt miatt, majd az iskolakezdéssel új lendületet kapott. Október közepére a demonstrációk erőszakossá váltak: tüntetők kormányzati épületekbe törtek be, autókat gyújtottak fel. A kormány közel 2 millió forintos bírságot vezetett be a zavargások résztvevőire, és gyülekezési korlátozást rendelt el oktatási és kormányzati intézmények közelében.
Lakhatási válság Spanyolországban és Portugáliában
Spanyolországban ezrek vonultak utcára, miután kilakoltatták a 87 éves María Abascalt bérelt lakásából; az eset a lakhatási válság szimbólumává vált. Madridban sátortáborok lepték el a Puerta del Sol teret, más városokban is csatlakoztak a tiltakozáshoz. Pedro Sánchez miniszterelnök előrehozott választásokat jelentett be. Barcelonában a megmozdulások erőszakossá váltak.
Portugáliában szintén a lakhatás megfizethetetlensége vitte utcára az embereket; az OECD-országok között itt mérték az egyik leggyorsabb lakásáremelkedést. A szakszervezetek november 11-re általános ibériai sztrájkot hirdettek.
Erőszak Olaszországban
Olaszországban Milánóban, Torinóban és Bolognában törtek ki zavargások, Giorgia Meloni miniszterelnök katonákat vezényelt a főbb városok csomópontjaira. A tüntetők az oktatási rendszert, a magas energiaárakat és az Ukrajnának nyújtott támogatást bírálták. Pénteken újabb összecsapások voltak Mestrében, ahol hét rendőr megsérült, és több városban tiltakoztak a megélhetési költségek ellen.
Terjedő tiltakozások
Belgiumban az oktatási reformok és a megszorítások miatt október 9-én több tízezren tüntettek Brüsszelben, a sztrájk megbénította a közlekedést. Indiában a fiatalok által szervezett Csótány Janta Párt tiltakozásai nyomán a választási bizottság elnökének lemondását követelték több mint 130 millió törölt név miatt.
A düh hátterében
A tiltakozások eltérő követelései mögött közös tényezők azonosíthatók: az oktatás és a lakhatás kérdése szinte minden országban előkerül. Az elemzők szerint a gazdasági nehézségek önmagukban nem elegendők az erőszakhoz; a politikai bizalom megingása és az intézményekkel szembeni elégedetlenség is kulcsszerepet játszik. Egy 2026-os ifjúsági felmérés szerint hét európai ország 16–26 éves fiataljainak 52 százaléka arra számít, hogy rosszabbul fog élni, mint a szülei.
