A lövészárkok ásói és a kulturális megosztottság kérdése
Nagy Ervin, a kultúráért felelős államtitkár, pénteken Facebook-oldalán reagált Krasznahorkai László Nobel-díjas író elutasító nyilatkozatára, amelyben az író visszautasította a Magyar Művészeti Akadémia által felkínált Nemzet Művésze címet. Krasznahorkai azzal érvelt, hogy a magyar művészek közötti ellentétek és a megosztottság megnehezítik a közös kulturális platform kialakítását.
Nehézségek a kultúra és a politika határán
Nagy Ervin kifejtette, hogy szerinte Krasznahorkai döntése mögött a politikai érdekek és a kultúra kettészakítása húzódik meg, ami szerinte megnehezíti a békés együttműködést. A kultúra, amely elvileg közös menedék lenne, jelenlegi állapotában nem képes betölteni ezt a szerepet, amíg a legfontosabb kulturális intézmények vezetői maguk is aktív részesei a megosztásnak. Ezzel a véleményével Nagy Ervin kritizálta a politikai elit körüli gyakorlatokat, amelyeket a hazai kulturális élet átpolitizálásában láthatunk.
A politikai szerepvállalás átgondolása
A politikus hangsúlyozta, hogy nem a politikai hatalom feladata, hogy eldöntse, ki a jó művész és ki a rossz hazafi. Ezzel a kijelentésével Nagy Ervin a múlt rendszerben elkövetett tévedésekre utalt, ahol a politika berendezkedett a művészet értékelésére. Szerinte a politika valódi feladata az, hogy garantálja a kultúra iránti szabadságot, és biztosítsa a megfelelő infrastruktúrát minden alkotó számára, tekintet nélkül azok hovatartozására.
Az új korszak lehetősége és a jövő kihívásai
Nagy Ervin végül hangsúlyozta, hogy a jövőben elengedhetetlen a „mi” és „ők” logika elhagyása, amely eleddig meghatározta a kulturális diskurzusokat. A hangsúly a teljesítményen kell, hogy legyen, és az olümposzi politikai szereplőknek nem szabad felülírniuk a kultúra autonómiáját. Az elismerésnek abban a formájában kell megjelennie, hogy az legyen a kultúrális élet része, és ne váljon politikai eszközzé.
A politikának tehát az a feladata, hogy mindenkinek, akit a magyar nép méltónak tart, felszolgálja a nektárt, és ezzel csak annyit tegyen, ami a kultúra fejlődését elősegíti. Ez a feladatkör lehetőséget adna arra, hogy a különböző nézőpontok és értékek egy asztal köré üljenek, és közösen dolgozzanak a kultúra érdekében.
