Megroggyanhat a Mercedesek uralma a Miami Nagydíj sprintidőmérője alapján
Több mint egy hónapnyi kényszerszünet után, a Forma–1 világa újra életjelet adott a Miami Nagydíj versenyhétvégéjével. A bahreini és szaúd-arábiai futamok törlését az iráni háború indokolta, ami jelentős hiányt okozott a versenynaptárban. Ezen a szüneten belül azonban a szabályok finomítására is sor került: a hibrid autók elektromos meghajtásának jelentőségét csökkentették, amely következtében az autók lassabbá váltak, viszont csökkent a tempókülönbségek kialakulásának esélye; így elkerülhetővé váltak a korábbi balesetek, mint például Ollie Bearman esetében a Japán Nagydíjon. Az időmérő edzéseken sem kellett már annyira takarékoskodni az elektromos energiával, mint korábban.
A hosszabb szünet miatt felhalmozódó fejlesztések kilátásai arra engedtek következtetni, hogy a csapatok közötti erősorrend is változhat. Szinte minden csapat frissítésekkel érkezett a versenyhétvégére. Az Aston Martin, amely a leggyengébben szereplő csapatként kezdte az idényt, nem nyújtott be módosításokat a FIA-nak, ami aggasztóan érinthette a szurkolókat. Megjelenésük a versenyen szorosan összefonódott a vibrációval, amely a versenyautókat és pilótáikat egyaránt sújtotta, és ez nem feltétlenül igényelt hivatalos bejelentéseket a problémáról. Azok a szurkolók, akik a Mercedes dominanciájának csökkenésére számítottak, végül a Ferrari, McLaren és Red Bull fejlesztéseinek látványos bemutatóját követhették.
Az első szabadedzés során a Red Bull egy Ferrari-típusú átforduló hátsó szárnyat mutatott be, míg George Russell a motor zúgó zajáról panaszkodott. Bár ez a teljesítmény nem adta meg a végső következtetéseket, a Mercedes-pilóták az 5-6. helyen végeztek, míg Charles Leclerc, aki egy 200 eurós büntetést kapott gyorshajtásért a boxutcában, az élen zárta a napot.
A sprintidőmérő rendkívül figyelemre méltónak ígérkezett, és már az elején izgalmakat hozott. Lance Strollnak alig négy perc kellett, hogy átlépje a fehér vonallal jelölt határt, amit sárga zászlók jeleztek. Noha Stroll egy ideig folytatni tudta az autóval, az első szakasz vége előtt le kellett parkolnia. Csapattársa, Fernando Alonso is kiváló eredmény nélkül végzett, több mint 12 másodperces hátrányt produkálva, így egyik Aston Martin sem tudta teljesíteni a 107%-os szabályt, csak külön engedéllyel indulhattak a sprinten.
A későbbiekben a két Cadillac, Esteban Ocon Haas-i és Liam Lawson Racing Bulls-os szereplése is kiemelkedő volt, mindketten búcsúztak az SQ1-ből. Lawson ugyanakkor a második szakaszban visszaszállt az autóba, de ott csak a bekötött ülések mellett kellett várakoznia. A Racing Bulls várakozása a törlésről végül nem vált valóra, és Alex Albon utolsó pillanatban történt cseréje is hátrányosnak bizonyult, miután elhagyta a pályát.
Az utolsó szakaszra a csapatok lassan pupilláztak ki a pályára, hiszen a korábbi szakaszokban a Mercedes autói nem tudtak dobogón végezni. A Ferrarik és McLarenek vegyesen követték egymást, és Andrea Kimi Antonelli, aki a fékjére panaszkodott, végül a második helyen zárt. A legjobb helyezést Lando Norris szerezte meg, aki annak ellenére, hogy egy kanyart elrontott, sikeresen teljesítette a mért kört. Az utolsó dobogós helyet kosárra tette Oscar Piastri másik McLaren-jével.
A Ferrarinál Leclerc az utolsó mért kört borzalmasnak értékelte, így csak a negyedik helyen végzett, míg Lewis Hamilton a hetedik pozícióval zárta a napot. Max Verstappen és Russell is a farvég termőföldjén megelőzte őket. Az Alpine, amely tavalyi teljesítményéhez képest jelentős fejlődést mutatott, most a nyolcadik és tizedik helyek között helyezkedett el a Haas és Red Bull versenyzői között.
Összesítve, a Miami Nagydíj sprintidőmérőjéből nem érdemes messzemenő következtetéseket levonni, de a Mercedes jelenleg valóban nem tűnik dominálónak, ahogy eddig figyelhettük, míg a többi csapat, köztük a címvédő McLaren, profitálhat a legutóbbi fejlesztésekből.
