Szűcs Attila: Irodalmi Aranykorban Élünk
A közelmúltban a Telex keretén belül felkértük huszonöt jelentős művészt, tudóst és gondolkodót, hogy osztozzanak velünk a 2000 után megjelent olyan könyveikről, melyek különleges jelentőséggel bírnak számukra. E kezdeményezés célja, hogy bemutassuk, mit jelent az elmúlt másfél évtizedben a könyv világába való merülés, és milyen hatással bírnak a közönségre ezek az olvasmányok. Szűcs Attila, a Munkácsy Mihály-díjas festőművész, már a kérdés felvetésekor kijelentette, hogy különös érzelmekkel viseltetik a téma iránt.
„Bevallom, kissé elfogult vagyok. Az 1980-as évek vége felé pedig már kristálytiszta képet kaptam arról, hogy valami igazán különleges irodalmi aranykorban élek. Ezt az érzést a nemzetközi színvonalon is elismert magyar írók és költők új generációi folyamatosan táplálják, ezzel teremtve meg azt az illúziót, hogy ez az állapot soha nem fog véget érni,” mondta Szűcs.
Nádas Péter „Emlékiratok könyve” című műve meghatározó élményként él benne, éppen ezért minden egyes új megjelenését izgatottan várta. A művek felfogásának ügyei egyfajta szellemi formáló hatást gyakoroltak rá. „Ha egy könyvet kellene kiemelnem az elmúlt huszonöt évből, az a legfrissebb Nádas Péter-ösvénynek, a ‘Halott barátaim’ című könyvének kiválasztása lenne,” tette hozzá.
„Véleményem szerint sokan közülük, akikről ez a könyv szól, már elhunytak, így azok, akik személyesen ismerték őket, a visszaemlékezések mélyebb rétegeit tapasztalhatják meg, míg számomra ezek az aspektusok rejtve maradnak. Ugyanakkor a könyv egyik legnagyobb erénye, hogy nem szükséges előzetes ismeret a szöveg élvezetéhez.”
A kötet esszéisztikus stílusa, valamint az alkotói szellemi munka írja le azt a komplexitást, mely a szövegek hullámzásában nyilvánul meg, ahol az olvasó tradicionális értelemben nem egy, hanem több egymásra rétegződő szöveg találkozásán keresztül tapasztalja meg a hatásokat. A szöveg hiánya egyfajta természetközeli élményt szül, szinte hallani lehet a tenger végtelen morajlását a háttérben, ahogyan Nádas Péter az élőszó frissességével idézi meg az életét egykor élő karaktereit. A történelmi kontextus precíz megvilágítása, a szereplők emberi esendő mivoltának feltárása az írásokban humorral és szeretettel való jellemzésekkel jellemzők. A beszédmódok egymásra torlódása hol parodisztikus, hol szociológiai és pszichológiai pontossággal mutatja be azokat a nyelvi területeket, amelyek plasztikus karakterek megjelenítésében és érzelmi felfedezésekben öltenek testet.”
A körkérdésünkre adott további válaszokat a Karakter platformján olvashatják.
