Bérczes László: Az orosz zseniről és életem könyvéről
Bérczes László rendező, dramaturg és az Ördögkatlan fesztivál szervezője szívhez szólóan mesél arról, milyen hatással voltak az életére különböző könyvek. Az ő válasza nem csupán lista a kedvencekről, hanem egy belső utazás a nosztalgia és a felnőtté válás határvonalán. Az életem könyvével kapcsolatban heves érzelmeket táplál, és noha sok klasszikust emelne ki, az az orosz író, aki elpöttyinti a lényeget a részletek között, Csehov, kiemelkedik számára.
Bérczes kijelenti, hogy nem létezik egyetlen könyv, amely összefoglalná az összes olvasmányélményét, sokkal inkább egy színes paletta jellemzi olvasmányait. Számára nem a nagyképűség, hanem az emlékek ereje a meghatározó, hiszen sok olyan mű is van, amelyet elvileg ismernie kellett volna, de a valóságban sosem olvasott el. Elegendő önkritikával beszél arról, hogy mire emlékszik, és mit nem olvasott, úgy fogalmaz, hogy ezek inkább egy szégyenlista, mintsem igazi olvasmányélmény.
Az első könyv, ami valóban kiemelkedik számára, a „A Veréb FC”, amely Karl Bruckner tollából származik. Szoros érzelmi kötelék fűzi ehhez a történethez, hiszen már gyermekkorában, hét-nyolcévesen találkozott vele, és az olvasás kezdeti örömének is jelképe. Ekkor még nem tudta, hogy e könyv hova vezet, de akkor úgy érezte, megtalálta a helyét a világban, akkor kezdett igazán olvasni, a későbbiekben pedig rendszeresen könyvjutalmat kapott értelmiségi teljesítményéért.
Bérczes emlékeiben a nyári szünetek nyugalma elevenedik meg, amikor a fűben ült, olvasva a Csehov-elbeszélés „Ványka” című történetét. Átérezte a kisfiú szomorúságát, aki visszavágyik a falujába. A történet érzelmi mélysége olyan éles fájdalmat váltott ki belőle, hogy könnyei azokra a pillanatokra emlékeztették, amikor a saját sorsát sajnálta, nem csupán a szereplőét. Csehovs művét képesnek találja arra, hogy beleszeressen a lassú narratívába, amelyben a fájdalom és a szépség találkozik.
A fiatal lánynak, Jona Potapovnak az érzelmei pedig még inkább meghatják, ahogy a bérkocsis fájdalmát meséli a lovának, miközben senki sem hallgatja meg. Az orosz zseninek van egy különös képessége: Csehov mesterfokon vékonyra szövi szavainak titkos mélységét, így a lényeg sokszor csak a felszín alatt bújik meg. Bérczes kifejezi azt az üzenetet, hogy a klasszikusok az élet legintimebb pillanatait idézik fel, és hogy a tizennégy éves kamaszként mit jelentett e műveket olvasni.
A felnőtt Bérczes emiatt ma újraolvasásra szánja el magát, hiszen a múlt árnyai és a jelen tudása gyakran újraértelmezi a gyermeki emlékeket. Az olvasás nem csupán szórakozás számára, hanem egyfajta elmélyülés, amely remekül fedi a létezés cselekvő és passzív dimenzióit, ahol minden újraolvasás új felfedezésekhez vezet. Csehov tehát nem csupán egy író, hanem egy varázsló, aki időutazásra invitálja olvasóit, lehetőséget adva arra, hogy újraértelmezzék saját életüket és emlékeiket a szövegek tükrében.
