A szúnyogirtás káosza: biológiai módszerek kontra kémiai brutalitás
Az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság április 30-án indította el szúnyoggyérítési programját, amelyben a biológiai védekezés tűnt volna az előtérbe helyezett megoldásnak. A közleményben kiemelték, hogy a tavaszi időszakban a kijuttatott fehérjék kizárólag a csípőszúnyogok lárváit célozták meg, minden más élőlényre ártalmatlanul. Talán reménykedhetett volna abban az ember, hogy a természetbarát megközelítés végre átveszi a vezető szerepet, ám valójában a képlet változatlan: továbbra is jelentős mértékű kémiai szennyezést végeznek, és a biológiai módszerek alkalmazása inkább feltételezés, mint gyakorlat.
A biológiai gyérítés hiányának rejtélye
Kemenesi Gábor virológus szerint a helyzet távol áll a megnyugtatótól. A szakember úgy látja, hogy évről évre hallani ugyan a biológiai védekezés bevezetéséről, de az előrehaladás minimális. A kémiai és biológiai gyérítés aránya továbbra is aggasztó. Továbbá az egyes eljárások szükségességét vagy hatékonyságát alátámasztó adatok gyakran homályba vesznek, mintha valakik kifejezetten el akarnák kerülni az átláthatóságot.
Kémiai gyérítés: a természet mérgezése
Az Európai Unióban a légi kémiai szúnyogirtás már tiltott, azonban Magyarországon földi módszerekkel továbbra is meglehetősen nagy intenzitással alkalmazzák. Az egészségügyi vészhelyzetekhez kötött eljárások itt rendszerint általánossá váltak. Az Egészségügyi Világszervezet ajánlásainak ellenére több százezer hektár kerül évente kémiai ideggázok – többek között deltametrin – alá, amelyek hatása messze túlmutat a szúnyogokon. A pollinátoroktól kezdve a vízi élőlényekig mindenki áldozatul esik e toxikus folyamatnak, miközben a csípőszúnyogok rezisztenciája egyre nő az alkalmazott szerekre.
A rendszer buktatója: egy kézben az irányítás
Kemenesi rávilágított egy másik problémára: a közbeszerzési tenderek már évek óta ugyanazt az üzleti kört helyezik előtérbe. Ez a monopolhelyzetbe hozott szereplő 2023-ban tízmilliárdos megbízást szerzett, miközben látszólag semmi érdeke nincs arra, hogy korszerűbb, környezetkímélő módszereket alkalmazzon. A géppark és technológia továbbra is a kémiai gyérítésre specializált, az alternatív megoldások kidolgozása pedig szinte lehetetlen helyzetbe került.
A szúnyogprobléma nagyképének félresiklása
A szúnyogok jelentette potenciális járványfenyegetés sem hagyható figyelmen kívül. Az olyan, trópusi betegségeket hordozó szúnyogfajok, mint az ázsiai tigrisszúnyog, már Magyarországon is megjelentek, és olyan vírusokat terjeszthetnek, mint a dengue-láz vagy a zikavírus. A megelőző intézkedések azonban szinte teljesen hiányoznak: nincsenek megfelelő monitoringrendszerek, a biológiai védekezés gyakran késve kerül bevetésre, és a lakosság tudatosságának növelése is alig halad előre.
Lemaradó fejlesztések és betiltás árnyéka
A deltametrin betiltása, amely az EU-ban már terítéken van, a magyar szúnyoggyérítési rendszert katasztrofálisan érintené. Az elavult piaci struktúrák és az integrált módszerek gyerekcipőben járása miatt szinte lehetetlen lenne alternatív megoldást bevezetni. A Pécsi Tudományegyetem szakértői által javasolt megelőzési programok, mint a „Rovarpiknik”, előremutató kezdeményezések, de országos szinten még mindig a „csíp a szúnyog, fújjuk pofán” elv uralkodik.
Egy új korszak határán?
Az, hogy merre halad a magyar szúnyoggyérítési stratégia, továbbra is kérdéses. Miközben a hagyományos, kémiai alapú gyérítés káros hatásai nyilvánvalóak, az áttérés egy tudatosabb, fenntarthatóbb rendszerre továbbra is távoli jövőnek tűnik. Jelenleg mind az állami döntéshozatal, mind pedig a piac mozgása a változtatások ellen hat. Az egyensúly végérvényesen az ősi „fütyüljünk a problémára” stratégiát látszik erősíteni, még akkor is, ha ennek hosszú távú következményei globális szinten is érezhetők lesznek.
Forrás: telex.hu/techtud/2025/05/09/szunyoggyerites-biologiai-vs-kemiai
