Nelio Biedermann: Lázár – Részlet
Nelio Biedermann műve, a „Lázár” egy magyar nemesi család évszázados történetét tárja elénk, bemutatva a család hanyatlását a viharos 20. századi események tükrében, egészen 1956-ig. Az ifjú svájci író friss és különleges hangot képvisel a modern irodalomban. Stílusa magával ragadó, kiváló atmoszférateremtő képessége révén a családi rezidencia és a körülötte elhelyezkedő, baljós és misztikus erdő élénken kel életre az olvasó képzeletében. Műve finom utalásokat tesz Gabriel García Márquez és Thomas Mann világára, amelyben a valóság és a fikció határvonalai elmosódnak.
Az üveg gyermek születése
A történet kezdetén a sötét erdő szélét még mindig a múlt hóborította, amikor Lázár Lajos, a vízkék szemű gyermek, először találkozott azzal a férfival, akit apjának tekintett, még a halála után is. Ez az esemény vízkeresztkor játszódott, amikor az erdő már elnyelte az utolsó szürkéskék fényt. A fiú születése az erdei kastély nyugati szárnyában zajlott, ott, ahol soha senki nem járt.
A bábaasszony, miközben Lázár Sándor, a gyermek apja, a gyermeket fürdette, türelmetlenül figyelte az aljnövényzetet, mintha valami eltűnő alakot keresett volna a sűrű fák között. Az apának ekkor felmerült a régóta ismert félelem, amely pánikba ejtette; azonban a seb, amely a szívét sújtotta, villámgyorsan bezárult. Megkönnyebbülten fellélegzett, hiszen tudta, hogy ő nem hasonlít a testvérére, és nem érezte magát annyira elnyomva, mint a felesége mellett, aki nemrég adott életet egy áttetsző bőrű gyermeknek.
Az apával étkezni ülő kislány, Ilona, nem örült az öccse születésének, és amint belépett a szobába, komoly arccal nézett a kis Lázárra, majd röviden kijelentette:
„Jaj, de csúnya!”
Ezután sietett az apjához, aki nem értette, miért ily komor a lánya arca. A báró az ebédlőasztalnál ült, az asztal tele volt ínycsiklandó ételekkel, de a feszültség a levegőben érezhető volt. Mária, a báró felesége, eközben az új születés csodájával és súlyával foglalkozott, miközben a családi szokások és tradíciók súlya egyre nehezedett rá.
Az apává válás nehézségei
Sándor, a báró, a szomszédos dohányzó szobában próbálta elhessegetni az újszülöttel kapcsolatos gondolatait, de egy cigaretta mellett a világa előtt álló kihívásokat sem tudta ignorálni. Török úr, a falusi orvos, aki a gyermeket megvizsgálta, megdöbbenve állapította meg, hogy Lázár egészséges, de bőrénél fogva rendkívül érzékeny a napfényre. A báró, aki gyermekkorában mindig is apja nyomdokait akarta követni, most egy új, áttetsző élet kihívásával nézett szembe, amely a családja örökségét fenyegette.
Az örökség terhei
Sándor egy pillanatra elgondolkodott azon a fájdalmas lehetőségen, hogy megszüntetheti a gyermeket, hiszen a hagyományok és a családi szokások súlya egyre növekedett. Az étkezések során Ilona önkéntelenül is érzékelte apja dühét, amely néha olyan intenzív volt, hogy már az étel íze is elhalványult. Az asztal körüli feszültség és a hagyományokkal való viaskodás végül egy sötét és rejtélyes világot árult el, mely lassan felemésztette Sándor boldogságát.
Nelio Biedermann „Lázár” című regényének részlete a családi kapcsolatok összetett dinamikáját mutatja be, és egyben tükrözi a múlt bonyolult örökségét a jelenben.
